Vajon butaság ez az állítás a nemeket illetően?

Persze, hogy butaság.

Nem tudják, hogy mit találjanak ki kínjukban.

Hát az tény, hogy egy pasit általában sokkal kevésbé érdekel az esküvőszervezés, pletyizés meg a babaváró buli. Mondjuk az anyák közül sincs erre mindnek igénye. Akinek igen, annak egy lánygyerek esélyesen jobb “partner” lesz ebben, bár nyilván ez sem holtbiztos.

De amúgy nem tudom, miért kell másokat burkoltan lehülyézned csak azért, mert mást gondolnak, mint te.

Sajnos vagy sem, de az én környezetemben ez abszolút igaz.

A fiúk lehet, hogy anyásabbak egy ideig, de kamasz kortól felfelé sokkal inkább a haverok felé fordulnak. Lányok több személyes dolgot beszélnek meg az anyjukkal.

Persze egyéni különbségek mindig vannak, de arányaiban igaz szerintem is.

Nekem is fiam lesz, meglátjuk. Majd írok 20-30 év múlva hogy alakult. :D

Én ezt nem értem mit kell felfújni amugy félre érted én mint nő inkabb anyumhoz megyek traccsolni, mint az anyósomhoz és nekem több időm van mert itthon vagyok még kisgyerekkel míg a férjem dolgozik na de, ha ugy neveled a fiad, hogy szeressen hozzád járni és nem mész az agyára se a barátnőjének feleségének akkor ugyan úgy rád fogj nyitni az ajtót mint egy lány. De én alapból nő létemre kiborultam volna ha anyám babavárót szervez vagy túlságosan nyomulna, az esküvőkön csak két tanú volt.

Szerintem összeségében nevelés és személyiség függő.

(És ha 18 évesen külföldre költözik és évente kétszer jár haza na akkor mi van semmi).

Anyám is mindig ezt mondogatta, olyan kedves megfogalmazásban, hogy "lányod legyen, mert akkor örökké ANYA maradsz, ha fiad lesz, akkor csak egy anyós leszel".

Szerintem meg nem ezen múlik. Anyámnak két lánya van, fia nincs. Nem jó a kapcsolatunk. Beszélünk heti többször, de nem azért, mert tényleg van neki mondanivalóm, hanem mert tudom, hogy elvárja. Nagyon sok dolgot nem osztok meg vele, mert folyamatosan kioktat, lenyom, lehülyéz, utasít, kéretlenül beledumál. Nem tud szimplán tanácsot adni, csak erőszakoskodni. Az első gyerekem (amúgy lány) születése után még többet romlott a kapcsolatunk, mert ebben a témában aztán pláne mindent IS jobban tud. A húgommal mindig nagyon egy húron pendültek, neki nemrég született meg az első babája (szintén lány), anyu már őt is kezdi elüldözni az erőszakos viselkedésével. A második gyerekem fiú, őt meg látványosan kevésbé szereti, mint a lányomat, ami nekem szintén egy tüske.

Ezzel szemben itt van előttem a férjem példája, aki nagyon jóban van az anyjával. Nem hívogatja kétnaponta, de heti 1-2x beugrik hozzá dumálni. Szívesen vonjuk be az életünkbe, imádja mindkét unoka, és ő is őket. Jobban kijövök vele, mint a saját anyámmal, bármikor szívesen megyek hozzájuk, anyuhoz sokszor nem sok kedvem van. Nálunk nem volt olyan, hogy a férj anyjának kisebb szerep jut az unokák életében, meg ő "csak egy anyós". Ez egyébként zavarja is anyámat láthatóan, hogy nem lett magától értetődően az első számú nagymama, ahogy elvárta volna.

Mindez egész egyszerűen azért van így, mert az anyósom tud normálisan viselkedni, anyám meg nem. Szerintem leginkább ezen múlik, hogy mennyire fog a gyereked közel állni hozzád felnőttként, nem attól, hogy milyen nemű.