Szerintetek mitől lehet az ,hogy millió és egy okot/indokot tudok felhozni miért ne legyen újabb gyermekünk,s közben pedig minden nap arra gondolok,milyen lenne,ha lenne mègis?!

Teljes ellentmondás!

Ha papírra vetnèm a pro és kontra érveket ,sokkal több minden szólna elméletben a baba ellen.

Ha az eszemre hallgatok abszolút le tisztázom magamban ,hogy nem! Biztos nem...

Viszont ha a szívemre. Így már más ,mert akkor minden elméletben született gyermek "ellenes" gondolatom megsemmisül ,és a sok nehézsèg ellenére is simán vállalnám.

Amint viszont jön egy rosszabb nap, ( nehéz délután ,nyűgös,feszült estèk a gyerekekkel ) azonnal kijelentem magamban ,hogy én biztos ,hogy nem kezdeném ezt megint elölről. De a felhők elvonulnak ,a nap kisüt , és újra motoszkál bennem.. Milyen lenne ? Olyan boldog időszak volt az ,amikor mèg kis cseppek voltak. Szerettem mindent ami a terhességgel járt. A szüléseknèl is minden rendben volt. Anyagilag akadálya nem lenne. Nem értem, miért érzek így ,aztán meg úgy. Amikor határozottan kijelentem ,hogy ennyi ,több nem lesz. Jön a következő gondolat ,és ha ebben a hónapban nem jönne meg ? Izgatott leszek ,és kivirult..

Esetleg van más is ,aki hasonló érzésekkel küzd ?