Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Más is van úgy, hogy a gyereke...

Más is van úgy, hogy a gyereke semmi szeretetet nem mutat iránta?

Figyelt kérdés

Az első gyermekem 14 éves, és borzasztó a viszonyunk, pedig az első perctől fogva imádtam. Emlékszem a napra, amikor az első terhességi teszt megmutatta, hogy létezik, olyan volt, mint egy áldás, egy ajándék, minden megváltozott akkor bennem, olyan volt, mintha kisütött volna a nap felettem. Emlékszem, milyen harmonikus szimbiózisban léteztünk együtt az első években, imádtam az anyja lenni, és nagyszerűnek láttam őt. Nem voltam tökéletes szülő, nagyon fiatal voltam még, és ma már sokmindent másképp csinálnék, lazább lennék sok tekintetben, más dolgokban meg következetesebb, de azért annyira szörnyű sem voltam. Boldogok voltunk. Aztán ahogy nőtt, kezdett egyre agresszívebb lenni, ovis kor végére már voltak szörnyű pillanatok, de igazán 8-9 éves korában robbant be a szörnyeteg énje. Évek óta alig van egy kedves szava hozzám, mindenért morog, mérges, dühös, korábban fizikailag is, ma már csak verbálisan agresszív, önző, lusta, semmire sem lehet megkérni, és nulla mértékben van tekintettel rám. A másik két gyerekem tele van kedves gesztusokkal, kifejezik a szeretetüket, gondoskodóak, együttérzőek, teljesen másképp viselkednek. A nagylányommal a puszta hétköznapi interakciók is borzasztóak. És én is dühös leszek, amikor ilyen sggfej módon beszél. Mostanában legszívesebben a földhöz vágnék dolgokat, csak vegye már észre magát! Így egyszerűen nem beszélhet egy ember a másikkal! Soha, sehol! Annyira rettenetesen fáj. Úgy érzem semmi szeretet, jó érzés nincs benne irántam. Egyszerűen nem értem, hogy jutottunk ide azzal a lénnyel, aki maga a tiszta öröm volt számomra egykor. Én a mai napig imádom, de úgy érzem, kígyót melengetek, egy szörnyeteget nevelek. Életem legklasszabb élmenyéből a legszörnyűbb dolog lett ő az életemben. Legutóbb, amikor úgy beszélt velem, mint egy darab kakival, megkértem, hogy ne vegyen részt a szülinapomon, nem akarom őt látni és ezt hallgatni, és nem akarom, hogy a bunkózásával és mérgelődésével mindenkinek elrontsa a kedvét. Biztos fáj neki, amikor ezt mondom, de egyszerűen nem bírom elviselni, amikor ilyen, egy csomót sírok miatta, amikor nem lát, néha legszívesebben megszűnnék létezni. Szerencsére a másik két gyerekem és a férjem meleg, szeretetteljes közeget alkotnak körülöttem, miattuk érdemes élni, de a legnagyobbam teljesen kikészít, ha csak ő lenne, élni se lenne kedvem már rég.

Sokkal könnyebb lenne letojni a szörnyűségeit, ha nem szeretném, de sajnos szeretem, pont úgy, mint a testvéreit, ezért nem tudok szabadulni tőle és hátat fordítani neki, pedig a saját mentális és érzelmi önvédelmem érdekében ez lenne a racionális.

Érzett már más is így? Nem hiszem, hogy csak a tinikor hullámvölgye volna ez. Én tartok tőle, hogy nem múlik el. Szerintem még pár évig kínoz, aztán elköltözik, és örökre elromlottak maradnak a dolgok vele, és örökké fájni fog.

Más járt már hasonló cipőben?


2022. nov. 16. 18:42
1 2 3 4
 31/35 anonim ***** válasza:
85%
Bár Kérdező nem válaszolt, de ha "nagyon fiatal volt még", amikor született ez a gyerek és "az első évek nagy szimbiózisa után" netán jött egy új társ, majd új testvérek, az azért eléggé ide illő magyarázat lenne, miért érezheti kívülállónak, feleslegesnek magát ez a gyerek a saját családjában. És gyanús, Kérdező a férjére sosem hivatkozik a férjére a lánya apjaként és nem ír arról sem, az hogyan viszonyul hozzá. Ha az így van netán, persze nem tudhatom, akkor innen ered az agresszió és féltékenység. A másik, hogy ha egy gyerekre már rá van aggatva egy csomó jelző, mint hisztis vagy kiállhatatlan, akkor azt el fogja fogadni és pláne aszerint fog viselkedni.
2022. nov. 18. 08:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/35 anonim ***** válasza:
49%

"A szülő meg ha nem szereti a gyerekét, le lehet passzolni otthonba."

Te mégis hol élsz? Ha ez így működne, akkor tele lenne megunt gyerekekkel az árvaház. Nem, ez nem így működik. Akármilyen problémás is egy gyerek, a szülő felelős érte. Persze ha elkezdi bántalmazni, végső esetben elveszik tőle a gyereket, de ez azért nem ilyen egyszerű, hogy nem szeretem, meguntam, leadom az államnak.

Egyébként amiket itt írtok, én nem csodálom, hogy a kérdező már nem reagál semmire. Leírt magáról pár mondatod, és elhordtátok mindennek. Ez nem segítség! Persze itt mindenki annyira okos, és annyira tudja, hogy biztos az anya rontotta el. Pedig azért ennél sokkal összetettebb a probléma.

Persze jó ötletnek tűnik elvinni pszichológushoz, de ebben az országban ez a rendszer sem működik normálisan. Nem tudom valahol, bárhol működik-e. Láttam erről egy filmet az HBO-n, ahol külföldi szülők küzdenek a magatartászavaros gyerekükkel, és ott sincs erre igazán segítség.

Ha a gyerekkel a világon semmi gond nincs az iskolában, illetve kicsinek nem volt vele semmi gond, akkor igen, nevelési hiba. De ezt honnan tudjuk így messziről, online, látatlanban? És ha volt, de mondjuk ő nem vette észre, mert kicsinek még sokan csak legyintenek, hogy életkori sajátosság. Nem kéne folyton mindenki felett ítélkezni, elég undorítóak vagytok.

2022. nov. 19. 16:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/35 anonim ***** válasza:
75%

32, te miről beszélsz!?


Az anya és az apa is lemondhat a gyerekről, gyámhivatalban kell intézni. Meg mi az, hogy árvaház? Nagyon nem vagy képben, a legtöbb gyereket nevelőszülők nevelik(általában a kicsiket), többiek gyermekotthonokban élnek kis létszámmal, csak a legnagyobbaknak jut a zűrösebb, nagyobb számú befogadóhely. Amúgy tele is vannak, pont ilyenek miatt, van, akinek egyszerűen "nem kell" a gyereke, bemegy, lemond, nem bírja ellátni(anyagilag vagy pszichésen), és az állam átveszi a gondozását, elköltözteti, a szülő meg elveszti szülői jogait, kötelességeit, elveszti a gyereket, nem kap utána ellátmányt, azt a gyám kapja helyette(akit az állam jelöl ki a szülő helyett).


Persze mivel a gyerek érték, és a szr szülők is szeretik őket, és értéknek tekintik, ilyen nagyon ritkán történik, csak szorult helyzetben lévő szülőkkel, akik azért "adják le" a gyereket, mert nem tudnak megélhetést biztosítani, azt mondják kimennek munkásszállóra x hónapra(prostinak ausztriába), majd ha megvetették a lábukat visszajönnek a gyerekért. Általában ez nem történik meg.. Egy rakás ilyen cikk, történet van ilyennel, simán meg lehet csinálni, de az átlag emebreket kinézi a környezetük ilyenért, amit ők nagyon is tudnak. A szégyen miatt tartják meg a gyereket, amit nem akarnak átélni, hogy x év után már nem kell, sok a baj vele, akkor kb kiutálja őket a társadalom. Alsóbb rétegekben viszont kevésbé megbotránkoztató.


32es, ennek a gyereknek nincs magatartászavara! Ne hasonlítsd a "veszélyes a fiamhoz", ott mentális betegek ellátása a gond, a gyerekeket pszichiáter kezeli gyógyszerrel, nem csak otthon ellenségesek, hanem MÁSOKKAL is! Ez a gyerek nem verekszik, mióta benőtt a feje lágya a szüleivel sem és korábban szerintem másokkal sem, különben az anya írta volna. Az a gyerek, amelyik tini létére tudja fegyelmezni magát suliban, nem nézték ki oviban, általánosban sem küldték pszichiátriára, annak semmi különösebb baja nincs, csak a szülei!


Szerintem rosszul szűröd ki az információkat, megnézed a filmet, és fel sem fogod, amit látsz és hallasz, elolvasod a kérdező sztoriját, és nem tudod kiemelni a lényegi információkat. Had ne mondjam, miről árulkodik ez.


Még egyszer: a kérdező gyereke nem verekszik, sosem volt deviáns viselkedése az otthonán kívül, a testvéreivel is sokszor normális, TUDJA szabályozni magát=nem mentális beteg! A film, amit láttál, MENTÁLIS BETEGEKRŐL szólt, akik MÁSHOL is azok, ráadásul SZÉLSŐSÉGESEN! (bár szerintem a kis fekete srácot az anyja tette tönkre, de ez részletkérdés)


Adott egy lány, akit oviban, suliban kedvelnek, megtűrnek, vannak akikkel jóban van, viszonylag jól tanul, a tesóival is sokszor normális, az anyjával viszont kiabál, verekszik, majd 10 évesen már nem is verekszik, csak undok vele, pedig ez nem jellemző rá, nem a személyisége része, mert MÁSHOL NEM JÖN ELŐ! -->a szüleivel van gond. Ezt megerősítik azok, amiket leírt, pl nem hívja meg a gyerekét a szülinapjára. -->beteg, a gyerekét felnőttként kezeli, ki tudja, mióta van barátnő szerepben..

2022. nov. 20. 06:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 34/35 anonim ***** válasza:
14%

Szóval a kérdező leírt pár dolgot a családjáról, és máris mindenki egyből tudja, hogy utálja, elhanyagolta, és rossz anya. Egyszerűen szánalmasak vagytok.

Szerintetek ezzel segítitek a kérdezőt? Vagy inkább a saját frusztrációtokat kiélni jártok ide?

2022. nov. 21. 17:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 35/35 anonim ***** válasza:
0%

És ugyanígy a lány is egy utolsó féregnek lenne itt elhordva ha ugyanezt a sztorit ő mesélné el.


Mindig a kérdező a hülye, ez így van miota a gyík létezik.

2022. nov. 22. 01:14
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

További kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!