Egyedulo anyaként nagyon nehéz? Belefaradtam az örökös szolgasagba, a ferjem nem sokat segít,nemnagyon van ithon, kozos vállalkozasban van a szuleivel (marhatartas) tanyan laknak, a kicsit neha elviszi es ez jó, de mar csak a munkarol szol minden.

Ha a férjed nem sokat segít most sem, akkor nem sok dolog változik. Nyilván utána is elviszi majd néha

Ha nincs hiteled, és megkeresed a 250 nettót, akkor simán otthagyhatod.

És saját kégliben laksz, ezt kihagytam. Tehát nem kell bérelni, csak a számlák vannak.

Én is el szoktam gondolkodni ezen amikor kicsit besokallok, aztán mindig mérlegre teszem, hogy mi lenne, ha még az a kevés amiben segít is beleszakadna az én nyakamba.

Én előbb megpróbálnám megbeszélni a férjemmel a dolgot és elmondani, hogy fontolgatom, hogy emiatt elhagyom. Ezután lehet megváltozna. Ne haragudj, hogy megkérdezem, de ha 2 éves a gyerek, akkor nem volt még olyan rég, hogy gyereket vállaltál vele. Kétlem, hogy az utóbbi 2 évben változott volna meg így. Előtte nem tűnt fel, hogy nem segít(ene) semmiben?

Nem, a meló sokkal kevesebb lesz. Nem kell legalább egy másik felnőtt emberről gondoskodni. Sok elvált anyuka ismerősöm meglepődött, hogy újra lett magára ideje pl. Az anyagiak más kérdés. 2 évesen nyugodtan mehet bölcsibe, te pedig keress olyan munkát, amivel eltudod tartani magatokat, de nem hazudok, anyagilag ez nem könnyű feladat. Beszéltél már erről a férjedről? Mit értesz szolgaság alatt?