Akinek szinte mindenről megvolt az elképzelése úgy mint nekem, szülés után mi az ami ebből megvalósult?

1. Nem így volt

2. Ez sem

3. Nem címkézem magunkat, nem szeretem a modoroskodást

4. Így lett

5. Apa is ugyanúgy kivette a részét

6. Haha

7. Szintén zenész, de ilyenkor jön rá az ember, hogy qurva okos, amíg empirikusan nincs benne

8. Még csak 9 hónapos a fiam

9. Abszolút

1 férfiként zavart, hogy MINDENKI akart jönni, nézni a csecsemőt, mintha valami látványosság lenne. Elhiszem, hogy fontos nekik és örülnének, ha látnák 5 percre, de azért pont nekünk, akik akkor már nem aludtak éjjelenként elég zavaró, ezért nem is jöhettek egyáltalán.

2 senki nem vehette kézbe, mert nagyon zavarta a kicsit, ha konkrétan mint egy vásári majmot fogdossák és dédelgeti egy ismeretlen, idegen szagú valaki. 2-3 évesen már lehet jászadozni.

3 ilyenre nem volt szükség, nem nyúlkált senki, szem elől meg nem vesztettük soha.

4 ez alap dolog, tápszert nem adtunk, csak természetes élelmiszert.

5 apa, anya ugyanúgy foglalkozik a gyerekkel. ha anyának van egy fontos dolga, akkor apa vigyáz rá, ha apának akkor anya. más időben felváltva, vagy ahogy jónak érezzük.

6 sosem volt bébiszitterünk. vagy jött velünk, vagy otthon voltunk vele.

7 ezt nem értem.

8 mivel születése óta baráti/barátságos környezetben van, ezért a bölcsi nem okozott gondot, bár totálisan feleslegesnek tartom, még az ovit is. Minek tegyem be oda a gyerekem, ha ráérek otthon lenni vele és a barátaival is jobban játszik, ha nem óvónéni vigyáz rájuk, hanem anyu vagy apu.

9. van amiből új kellett, van amiből használt is megtette. volt a családban sok babás dolog.

1. 6 hétig senki nem jött.

2. 6 hét után megfoghatta családtag

3.nem hülyeség, viszont felesleges

4.nekem lett tejem

5.ahha amikor az ember már hallucinál az alvatlanságtól és fáj mindene akkor letojja apuka igényeit, hisz ő legalább nem babázik egész nap.

6. Amióta szeparációs szorongása van azóta senkinek nem tudom leadni.

7.persze

8. Szintén, ha készen áll rá

9.a babakocsi volt az egyedüli amit nem használtan vettünk

1. Én nagyon örültem, ha jött hozzánk valaki. Meg is őrültem volna, ha két hónapig a férjemen kívül senkit nem látok... Nyilván nem arra kell gondolni, hogy egymás kezébe adta a fél város a kilincset, de a szüleink, nagyszüleink jöttek gyakran már a pici születése óta, valamint az én két legjobb barátnőm és a férjem legjobb barátja is benézett hetente egyszer-kétszer. Volt, hogy a gyerek fel sem ébredt, hanem aludt végig a kiságyban, bölcsőben. De nekem nagyon jól jött a felnőtt társaság.

2. Nem voltak ilyen kitételeim. Sőt, 2 hetes korában sétálni is elvitte a két nagyi 1,5 órára, amíg mi a párommal aludtunk egyet. Semmi gond nem volt, a baba fel sem ébredt.

3. Jézusom, eszembe sem jutott. Ha babakocsiban volt, akkor valaki biztosan ott volt mellette, tehát nem kellett különböző figyelmeztető felirattal telerakni a kocsit.

4. Nálunk ez a terhességem előtt is úgymond alap volt. Nem mondom, hetente egy pizza, vagy kézműves hamburger játszik a mai napig, de a tipikus gyorséttermeket, félkész/mirelit ételeket kerüljük. Zöldséget, gyümölcsöt minden nap fogyasztunk, amit lehet, airfryerben készítünk, nem esszük kétpofára a bő olajban sült ételeket. De ha megkívánok egy gofrit vagy lángost, nem kínzom magam, hogy fújj ez egészségtelen. A kulcs a mértékletesség. Mindent eszünk, mértékkel.

5. Mi a férjemmel ketten vállaltunk gyereket. Tehát nem "besegít", hanem kiveszi a részét mindenből. Ott volt mellettünk a kislányunk első percétől kezdve, sosem kellett kérnem, hogy ugyan foglalkozzon már a saját gyerekével, valamint örömtáncot sem kellett járjak, ha délután hajlandó volt 20 percig figyelni rá. Természetes volt, hogy ketten vállaltuk, így ketten is gondoskodunk róla.

6. Nem gondoltam és nem is gondolom azt most sem, hogy mindenhová való lenne egy kisbaba, kisgyerek. Ahogyan a bébiszittert sem gondolom ördögtől valónak, nem hiszem, hogy jobban kötődne valakihez, aki hetente vigyáz rá mondjuk 2x2 órát és hétvégén itt van, amíg a gyerek már alszik este, mi pedig elmegyünk egy gyors randira, vacsorára. Van, hogy jól esik néha kiszakadni az anyu-apu szerepből, elmenni kettesben színházba, egy jobb étterembe. Akkor is, ha a gyerek még nincs 13-14 éves, hogy otthon lehessen estére hagyni egyedül pár órát.

7. Szerintem ez alap, de nem kell túlzásba sem vinni (látom, neked azért sikerült).

8. Nálunk is így volt, sikerült is. De ha nagyon anyás lett volna, nem állt volna készen arra, hogy napi szinten gyerekek között legyen, nem erőltetjük.

9. Ez szerintem ízlés, pénztárca és hozzáállás kérdése.