Miért szokták mondani, hogy majd meggondolod magad ha valaki azt mondja nem akar gyereket? Ilyenkor a másik végletre nem mernek gondolni vagy náluk nincs ez a lehetőség?

Azert mondjàk, mert gyakran így van..

Sokan állítjàk, hogy sosem akarnak.. èn is így voltam.. ès mègis meggondoljàk magukat, ahogy èn is..

Az sem baj, ha nem, de gyakran mègis

Mert 90 %-ban tenyleg meggondoljak magukat. De szerintem is taplosag ezt kimondani, nekem is van tobb ismerosom, akik nem akartak sokaig gyereket, soha nem mondtam nekik ilyesmit. Engem amugy ez nem is erdekel, mindenki maga dolga.

De 30-on tul 5 parbol 4-nek megis lett :D

Mert látják, mennyire ostobán hangzik, ha valaki egész életére fogadkozik 20 évesen pl. Beleszólni akkor se szép, de aki csöndben van, azok közül is sok ember erre gondol, mert gyakran tényleg meggondolják magukat.

Én mondjuk 28 évesen, két gyerekkel sem jelenteném ki, hogy nem akarok gyereket már, mert tisztában vagyok vele, hogy az ember véleménye nagyon nagyot tud változni, és nekem még éveim vannak erre. Fogalmam sincs, mit akarok majd öt év múlva. Most nem akarok még gyereket, de nem akarok elhamarkodott, buta kijelentéseket tenni sem, mert az a gondolkodásom írná le.

Nekem is folyton mondták, és igazából túlzás hogy meggondoltam magam, de lett. A férjem akarta én meg csak sok évi könyörgés után belementem, úgy voltam vele hogy végülis meg tudom csinálni, együtt jó csapat vagyunk, stabil a kapcsolat, adottak a körülmények majd biztos a hormonok segítenek. Namármost továbbra is simán el lennék gyerek nélkül, sőt jobb volt úgy az életminőségem. Vissza már nem adnám, hiszen szeretem, de anyának lenni nem szeretek, csupa lemondás az egész. Konkrétan az anyaság egyenlő azzal hogy megszűnsz létezni önálló személyként egy jó darabig. Úgy érzem egy börtönbe vagyok zárva, a hideg miatt nagyon ki se tudunk menni. Irigylem aki ezt élvezni tudja. A baba irtó cuki, ahogy kacag tényleg elolvad az ember szíve, de ha nem vállaltam volna ugyanúgy boldog lennék, sőt sokkal szabadabb is. Ha a férjem nem cseszeget akkor nem lenne ma sem.

Az a nagyon idegesítő ebben a jelenségben hogy engem például rendszeresen önzőnek tituláltak azért mert nem akarok gyereket és közben kiderül hogy ezeknek az embereknek a fele azért vállal hogy mikor öreg lesz valaki látogassa meg segítsen neki, a másik fele meg össze van veszve az összes gyerekével és évek óta nem beszélnek. :D

Tényleg gyakori hogy mégis lesz gyereke annak aki nem akart addig. Tesóm is így volt vele, csak annyi történt hogy nem huszon-harminc évesen lett hanem majd 40 volt.

De ilyet mondani bunkóság, és okoskodás. Vannak akinek soha se lesz és nem gondolják meg magukat, és nem boldogtalanok emiatt.

Ha valaki rosszul van a gyerekektől miért van itt? Nagyon szánalmas és irigykedő.

Plusz biztos csodás szerető család vett körül és boldog gyerekkora volt, ha már gyerekkent is ezen járt az agya.

Ha az embernek fiatalon könnyen változhat még a véleménye, hogyan jelenthető ki 20-25 évesen, hogy gyereket akar?

Sőt, ha gyereket vállalt, akkor miért nem lehet arról beszélni, hogy ezt bizony utólag nagyon sokan megbánják, és nem lehet visszacsinálni - azaz a gyerekvállalásba se vágjon bele fiatalon, kellő önismeret és tájékozódás nélkül az ember!