Kétségek gyerekvállalással kapcsolatban?

Ha nem tudod a múltat feldolgozni kérj pszichológus segítséget, ez nem szégyen.

Amugy, nem voltak kétségeim, akkor öntöttel az ur isten mi lesz biztos, hogy ezt akartam ?? Mikor pozitív lett a teszt, meg volt még egy ilyen érzés mikor megszületett de mindkettő “hamar” elmúlt.

Ezek miatt nem. Illetve tudom, hogy kettőt még én is el tudnék tartani, három meg már úgy is necces, ha nem történik semmi tragédia velünk. Én inkább attól féltem, hogy nem lesz segítségem, mert a munkára hivatkozva a párom majd vagy eleve nem is jön, vagy a stratégiai hozzánemértés védelmező burkába vonva áll hozzá mindenhez, más meg nem tud jönni, idegent nem fogadok. És így is lett.

Eleinte amiatt is aggódtam, hogy jó szülő vagyok-e meg jól nevelem-e őket, de aztán ezt a részét már csak időhiány miatt el is engedtem, és csak csinálom a dolgokat, ahogy egyébként is csinálnám, ők meg tanulnak tőlem.

Szerintem akinek lelki/felelősség oldalról nincsenek kétségei, az fel sem méri mit vállal...

Anyagi értelemben nem volt kétségem egy percig sem.

Anyagi értelemben aggódtam, de tudtam, hogy hamarosan előrébb tudunk jutni (a férjem és az én munkámban is jó előrelépési kilátásaink voltak).

Magától a gyerekvállalástól nem féltem, nyilván izgatott voltam, kétségeim is támadtak időről időre, de azok el is szálltak, maximálisan megbíztam a férjemben, ismertem magam annyira, hogy tudjam, miben kell erősítenem a személyiségem (persze a gyerekek születésével a személyiségem újabb és újabb aspektusával ismerkedtem meg).

Szval Összességében azt éreztem, hogy jó szülők leszünk, minden erőkkel azon leszünk, hogy a kisfiunknak mindent meg tudjunk adni, legfőképpen a család biztonságát. Azóta már három gyerekünk van, a mai napig erre törekszünk, nem panaszkodom, igazán kétségeim sincsenek már. Az évekkel megjön a gyakorlat, az sok kétséget el is fúj.