Kismamák, Anyukák akik egyedül maradtatok várandósan, Ti hogyan tettétek túl magatokat rajta? Mi a Ti történetetek?

Ó, Istenem, nagyon sajnálom! El sem tudom képzelni, min mész most keresztül. De akármilyen szörnyű is, amit az utolsó mondatodban írtál, sürgősen felejtsd el! Senki és semmi nem ér ennyit! Remélem, azért nem vagy teljesen egyedül, anyukádra számíthatsz?

N

Nem fogok szépíteni, nagyon nehéz egy gyermekkel egyedül DE! amikor az a gyönyörű kisgyermek ràd mosolyog, làtod napról napra fejlődni, amikor anyák napján neked szaval, amikor elmondja mennyire szeret téged, egy percig nem fogod bánni, hogy így alakult az életed->ha nem ismered meg azt a szemétládát, ő sem született volna a világra, aki most a pocakodban fejlődik.

Egy szakítás mindig fájdalmas, most a hormonok is dolgoznak, de túl fogod élni és erősebb leszel, mint valaha.

Illetve nem leszel mindig egyedül! Lesz egy társad, aki szeretni fogod téged is és a kisbabádat is! :)

Anyukàd és barátnőd is ott vannak melletted, kapaszkodj beléjük ebben a nehéz helyzetben!

Ne viccelj. Én alapból vállaltam egyedül, szóval tudom, hogy az nem összehasonlítható. De nekem semmi segítségem, se szülők, se barátok, és még csóró is vagyok, tehát bébiszitter se jöhet szóba. Volt pár nehéz éjszakánk. Olyankor sírni tudnék én is az ordító gyerekkel, de semmiért nem adnám. Nem hogy nem vetnék véget az életemnek, pont most nyert értelmet.

Ha megszületik, nem is fogod érteni, hogy fordult meg ilyesmi a fejedben. Pasi van millió, de összesen nem érnek annyit, mint a gyereked. Főleg az olyanok, mint az exed. Csak arra figyelj, hogy maradjon ex. Ha a volt élettársával nem jön össze, újra jelentkezni fog. Ne fogadd vissza!

Sebaj,fizesse csak a gyerektartást a kis mocsok.

Én apám nem hagyott el.minket pedig jobban jártunk volna vele. Hidd el aki nem akar apa lenni az jobb ha magától lelép,most persze gyászolsz, de később rájössz,jobb hogy lelépett. Talán idővel megleled majd az igazit is. Addig is normális.hogy gyászolod magad és q kapcsolatod.

Engem is etetett azzal az exem, hogy majd gyerek, persze... mikor terhes lettem, éreztem én, hogy nem lesz feldobva, de reméltem, hogy csal a megérzésem. Hát nem...

10 hetes terhes voltam, mikor mondtam neki (előtte nem akartam, mert volt már egy vetélésem, és ez a terhesség sem indult zökkenőmentesen), kb. aznap szakítottunk is.

Ettől függetlenül fel sem merült bennem, hogy nem tartom meg a babát, ráadásul az exemmel való kapcsolatot is segített gyorsan lezárni magamban ezzel a húzással...

Ha soha többet nem lesz férfi az életemben, akkor is többet fog érni számomra a gyermekem, ebben igaza van az előttem szólónak.

Próbáld te is így felfogni, és bízz magatokban, ha eddig örültél ennek a picinek, akkor ezután is fogsz, ha túlleszel az első sokkon.

Engem is anyukám és barátnőm támogat, a kisfiam pont a héten lett két éves, és csodálatos két évünk volt.

Szurkolok neked, hogy minél hamarabb helyreálljon a lelki békéd, és boldogok legyetek!

Én egy nem tervezett terhességgel maradtam egyedül 1 hónappal a szülés előtt.

Elsősorban a teljes család képét kellett elgyászolnom magamban. Nem szerepelt az élettervemben az egyedülálló anyaság, és nem ilyen törött családot szántam a gyerekemnek. Szülés után 2 hónapig minden nap sírtam. Aztán elmúlt. Ahogy az egyszerre gyötrelmes és csodálatos első évek is, amiket kettesben töltöttünk a gyermekemmel.

Most itt fekszem 16 évvel később a kis puha meleg családi fészkemben a 4 gyerekemmel és a fantasztikus férjemmel, aki olyannyira apja helyett apja lett az első gyerekemnek is, hogy hivatalosan is örökbefogadta őt. El se tudtam volna képzelni akkoriban, a magány és elhagyatottság fájdalmába merülve, hogy ennyire boldog leszek még. Megérte kitartani a nehéz években, nagyon is.

7- es, de jo ezt olvasni !

Kérdező , mi még együtt voltunk a terhesség végén , de már amikor a kórházból hazajöttünk egész napra eltűnt itthonról , úgyhogy utána pár héttel is hagyott minket az újszülöttel.

Ráadásul én külföldön lakom tehát család sincs, Eszembe se jutott volna visszaköltözni Magyarországra akkor már 20 éve itt laktam nekem már ez volt az otthonom.

Nehéz, persze , hogy nehéz de hidd el nagyon megéri , nagyon jó lesz az utolsó mondatodat felejtsd el , hiszen látni akarod majd a pici babád. És hidd el trilliószir többet ér egy gyerek, mint a világ akárhány férfija. Főleg az ilyen gennyek akik már massal kávézgatnak.

Írtad. téged is egyedül nevelt fel anyukad, tehát akkor tudod , hogy kivitelezhető meglehet csinálni, ez van. Lényeg, hogy legyen egy egészséges kisbabád, es megoldjátok hidd el.

Nekem nem sikerült azóta senkit találnom, már nagyobb a gyerekem , iskolás de teljesen jól megvagyunk ketten , most azt tervezgetem, ha még nagyobb lesz akkor pedig lesz egy kutyám.