Normális, hogy én is gyerekre kezdtem vágyni, csak azért, mert mindenki babázik körülöttem?

Szerintem normálisnak normális (az élet többi területén is megfigyelhető ez, pl. ha minden ismerősöd a Kanári-szigetekre utazik hirtelen, egy idő után téged is vonzani kezd), csak ennek a vágynak nem szabad engedni, ha egyébként a többi körülmény még nem adott a gyerekvállaláshoz.

Egyébként nálam is hasonló volt a szitu, csak én már bőven 30+ voltam ekkor, és nagyjából a feltételek is adottak voltak, már csak a végső elhatározás hiányzott hozzá :)

Mondjuk nem egyszerűen jött össze, volt egy vetélésem is (az csak fokozta a vágyakozást), de eddig életem legjobb döntése volt a kisfiam, tehát nem érzem azt, hogy csak a rózsaszín mázt láttam a környezetemben, aztán jött a fekete leves:)

Szerintem ez a jelenség normális. Nekem pont, hogy soha senkimnek nem volt gyereke, a családunk kicsi, férjem oldaláról mindenki halott, a kollégáim nőként is mind karrieristák voltak, tényleg szó szerint senki nem akart gyereket, így engem se foglalkoztatott a téma. Ez tűnt normálisnak, hogy mindenki éli az életét, a gyerek "majd" vagy soha.

Végül az egyik edzőtársamnak született babája, és akkor őket elnézve fotókon bennem is felmerült, hogy ah milyen cuki lehet. Ha lettek volna barátaim a közelben kisbabával, és különösen ilyen könnyű babás anyukák, aki csak vigyorogva tologatja a babát velünk a kávézóba, tuti előbb elgondolkozok rajta én is.

Hálistennek nem így történt, mert az én fiam többemberes volt és kellett hozzá az élettapasztalatom, hogy túléljem az első évet. Szóval szerintem normális, maga a jelenség, hogy kedvet kapsz hozzá, ha másoknak is van és főleg ha jó élménynek tűnik kívülről.

Szerintem normális. Én is eldöntöttem, hogy nem megyünk idén messzebbre nyaralni, nem akarok. Aztán ahogy látom a facebook képeket ki merre jár, kedvet kapok hozzá állandóan. Ettől mi még nem fogunk menni, de ilyen az ember pszichológiája na.

Attól, hogy vágysz rá, nem kell azonnal gyerekvállalásba kezdeni. :)