Akinek egy gyereke lett miért döntött így, nem bánta meg később?

Betegség miatt. Több baja is volt/van, nem kockázattunk még egy gyereket. Pedagógus vagyok, édesanyám is az volt. Számtalan családot ismertünk meg,ahol minden egyes gyerek betegen született. És általában egyre súlyosbodott.

Szóval ezért maradt 1.

Néha kérdezte régebben,hogy miért nincs testvére,de ott rövidre zártuk a témát.

Én 10 hetes terhesen maradtam egyedül, szóval annyira nem saját döntés volt, hogy egyke lesz a gyerkőc, de így, ismerve őt 3 évesen, lehet, hogy nem is akkora baj ez 😀 Eddig fel sem merült benne szerintem, hogy lehetne tesója is, egyszer sem kérdezett ilyesmit. Én is egyke vagyok, és az ő korában már bőven tesóért nyúztam a szüleimet...

(Megbánnom nincs mit, ugye, a helyzetből adódóan, tehát erről nem tudok egyelőre nyilatkozni.)

Nálam még nincs később, mert csak 1 múlt, de koromból adódóan, meg mivel szintén egyedül vagyok vele, borítékolható, hogy nem lesz több. Mindig többet akartam, de őszintén, olyan "könnyű" gyerek, hogy már akkor is örülök, ha mindketten megéljük a felnőtt korát. Naponta átlag 3x akarok kiugrani az ablakon🤣

Még korai erről nyilatkozni, de én kétlem, hogy valaha is testvérért nyúzna. Tipikus egyke. Nem a tárgyak megosztásával van problémája, az nem érdekli, hanem a figyelem... Elvárná, hogy külön egy hárem csak őt csodálja egész nap. A szolgái meg mindig ugrásra készen várják a parancsait. Nem tűrné, ha bárkivel osztoznia kéne rajtam. Pedig nincs elkényeztetve, helyzetemből adódóan nem is tudnám, de ha csak egy pillanatra le merek ülni mondjuk házimunka közben, olyan balhét csap, hogy az egész ház összeszalad. Minden nap tisztázzuk, hogy nem kell tőle engedélyt kérnem, akkor ülök le, amikor akarok, de pár óra múlva ugyanúgy számonkér.

Most úgy tűnhet, hogy megbántam, de nem. Imádom. Minden uncsi lenne nélküle. Igen, kedves chieldfree-k, bocs, hogy tőlem kell megtudnotok, de mi anyukák, attól, hogy néha panaszkodunk, egyáltalán nem bánjuk a gyerekeinket, nem tudnánk létezni nélkülük 😁

2#simán lehet még mástól még egy babád.

Nekem azért nem lesz mégegy,mert későn jött a fiam,túl későn. Mind kiderült túl féltem,egy para gép vagyok,nem tudnák mégegy emberért izgulni,és úgy érzem nincs is hely a szívemben, annyira szeretem,nem hiányzik más

Nem bántuk meg. Ennek az egynek meg tudunk adni mindent, kellő figyelem, szeretet, különórák, utazások, hobby, heti szintű közös programok, szükség esetén magánorvosi ellátás, jó iskola, és mire kezdi az életét legalább egy masszív(min 20 millió önerőt)

Kettővel vagy többel ez nem menne ilyen gördülékenyen.

Most 8 éves, vannak barátai, 3 unokatestvére akikkel sűrűn találkozunk, egyáltalán nem akar testvért, boldogok vagyunk így

Rengeteg racionális érvem van:

- egy gyereknek meg tudunk mindent adni anyagilag

- meggyőződésem hogy nem tudsz két gyereket ugyanúgy szeretni >> értsd: nem tudsz ugyanúgy kapcsolódni hozzájuk mert az egyik személyiségénél fogva mindig közelebb fog állni az emberhez, könnyebben érti meg magát vele stb - és ezt a gyerek úgy fogja megélni hogy a másikat jobban szeretik

- egy gyereknek ki tudjuk elégíteni a figyelemigényét

- borzasztóan éltem meg az első 1,5 évet, nincs az a pénz hogy elölről kezdjem

- lombikkal jött össze, nem akarnám újra csinálni

- én 37, férjem 41 volt mikor született

- 2 vagy pláne több gyerekkel az iskolás korban már brutál a logisztika - ki hova megy edzésre, különórára

- szerencsések vagyunk mert iszonyatosan értelmes, nem beteges, nem kell fejlesztésekre hordani és egy másodiknál benne van a pakliban hogy nem leszünk ilyen szerencsések

Ettől függetlenül néha belémhasít hogy “jó lett volna ha van tesója” - máskülönben meg tesót nem szülünk, csak második gyereket.

A lányom nagyon szeretne testvért most lassan 6 éves), kb 3 éves kora óta terítéken van a téma. De ezerszer átbeszéltük, hogy nem lesz. A fentieket kb mind elmondtam neki (az ő szintjén).