Miért vállalnak több gyereket olyanok, akiknek szenvedés az egész?

Némely csaladot köti a darabszámra vonatkozó szerződés.

Sokan szeretnek mártírkodni.

A többiekről fogalmam sincs.

1. mert előre nem tudta, hogy szenvedésként fogja megélni

2. igazából szeret szülő lenni, de manapság már ér kiventillálni a szülőség árnyoldalait, és nem kötelező csak a rózsaszín csillámpónis oldalát hangoztatni

3. de, elképzelhetetlenül nehéz, de annyi jó dolog is van benne, plusz beütnek az ösztönök, a hormonok, hogy az embert elviszi a flow szerencsére

Még mindig ott tartunk, hogy tabu őszintén elmondani a nehézségeket? Miért akkora mumus ha valaki őszintén elmondja, hogy nem azt "dobta a gép" amit gondolt, pontosan is az ilyen média fszságok miatt ahol minden cukormázas csillámpóni?

Sokan tudatosabban vállalnának gyereket ha nem a csapból is az folyna, hogy nem lehet panaszkodni, nem lehet őszintének lenni, vállaltad , ez a dolgod stb stb.

Rengetegen vannak akik nem tudatosak, nincs önismeretről fogalmuk. Másik pedig csok miatt vállalnak.

Az, hogy szülés után jönnek a nehéz HÓNAPOK, nem jelenti azt, hogy az utána lévő éveket ne élvezné az anyuka, nyilván azért van három gyereke. Miért baj az, hogy ha valaki leírja a negatív részét is? Attól még szeretheti a gyerekeit.

Persze van az is, mikor előre aláírják a gyerekszámot és muszáj teljesíteni.

Vagy vágynak egy adott nemre, és azért "gyártanak" gyereket, hátha bejön.

Meg vannak a tipikus mártírok.

Nekem egy gyerek van, több nem is lesz. Nagyon szeretem, de van hogy én is panaszkodom, mert nem minden pillanat egy rózsaszín álomfelhő.