Sok szülő miért az 1000.-ik droid gyári melóra neveli a gyerekét? Miért nem azt neveli belé, hogy ő különleges, egyedi?

Tökre nincs igazad..

Eleve miért gondolod, hogy a kettő kizárja egymást? Én tudod mikor ordibálok a gyerekkel? Ha nem hoz egy minimumot, amit másokhoz képest határozok meg, nincsenek elrugaszkodott elvárásaim. Ha ezt nem hozza viselkedésre, kiakaszt, mert nem kell eltűrnöm a játszmázásait és igenis kapjon csak reális képet a viselkedéséről/teljesítményéről! Ha jó, mindig dicsérem, de meg sem hallja, ha szidom, mert van miért, akkor bezzeg felnagyítja! Ha tehetséges valamiben(mert az), akkor az még semmi, ha nem tesz érte, nehezére esik élni vele, és ezt rohadtul nem tudod bíztatással elérni..

És én, aki lefagyok szoc helyzetekben azért van, mert zaklattak gyerekkoromban, ugyanúgy ordibáltak tesómmal, aki kb gátlástalan. És nem, nem vettük át a stílusát egyik szülőnek sem, a környezet befolyásolt leginkább és az egész ország káromkodni fog, ha valami súlyos érzelmi krízisben van, majd sírni.

Értem, hogy elolvastál valami random pszichomaszlagot és azt hiszed megvilágosodtál, de a világ nem ilyen fekete fehér és kerülj csak nehezen kezelhető gyerek közelébe, aki fényévekkel le van maradva viselkedésben társaitól..

Pont az ilyen megvilágosodott embereket kellene kihasználni egyébként gyereknevelési pályán, komolyan menj, csináld, áraszd a fényt! Mozart sem lett volna zongorista, ha nincs egy tehetséges és eltökélt apja, aki ráordít, hogy gyakoroljon, mikor az inkább csak hallgatta volna a zenét.. és tuti hogy ott is repült egy pofon tiszteletlenségért, esetleg durvább dolgokért..

Képzeld el, hogy van egy gyereked és nem hajlandó teljesíteni a legegyszerűbb dolgokat, pl fogd meg a tollat, és üvölti téged szidva, hogy “nem tudja” megtenni, majd ráijesztesz, erre megcsípi két ujjal, hogy fogja is meg nem is és azt mondja hogy nem tudja máshogy, csak, hogy beállíthasson rossznak és ki tudjon kerülni.. És ezt eljátssza bárminél, hogyha nem akarja megcsinálni, amit mondasz, ami egyébként teljesen az ő érdeke mert neked rohadtul semmi előnyöd nem származik belőle.. utólag meg hazudik és csak azt hallod, hogy ő nem tudta hogy kell, majd ha kiborult jön sírva, hogy sajnálja, de valójában nem.

Fú, a gyerekemben egy kis manipulatív szörnyeteg lakik. A viselkedése meg nem az enyém, gondolod azért harapott mert megharaptam? Az első 5 évben rá sem csaptam, mégis verekedett a harapás mellé.. szülj egy rohadt gyereket, tiszta lottó milyet kapsz, mire hogy fog reagálni, és ha elbuksz nap mint nap 150x a nevelésével, mert nem változik, utána mind majd, milyen türelmesnek kellene vele lenni és milyen csodás.. az enyém lássa realisan magát, tudja, hogy vannak nehézségei, mert ha azt hiszi mindenki ellene van, és ő a helikopter, mindenki idióta(általában ezt gondolja), akkor egy magányos szadista lesz, aki sosem lesz képes változni és kiteljesedni. A sikert az életben meg a kitartás és a szorgalom hozza, nem a tehetség, az önmagában szrt sem ér(tehetséges vagyok és egy tehetséges gyerekem van). Ettől más területen még nem hozza a szintet és tudja csak, hogy mit fog kiváltani az emberekből a viselkedésével, inkább én csapjam meg, vagy szidjam, mint más verje össze/alázza az életben. Mondjuk az én gyerekem nem átlag, a cuki gyerekeket én is sajnálom, mikor indokolatlanul szemetek velük, de több olyan helyzetet láttam már, ahol az a minimum, hogy leszidják őket kiabálva.

"Ordibálással, fenyítéssel senki nem lett soha sikeres. Sőt, pont ellenkezőleg hat!"

Dehogynem!

Michael Jackson a legjobb példa.

Egy gyerek sem elhivatott, elkötelezett, ha tehetséges is, van szuper családi háttere ezekhez, akik megadják a kellő motivációt szövegben és tettekben. Igazán jónak lenni valamiben nehéz, többéves tanulási folyamat rengeteg buktatókkal, a gyerek fel sem éri ésszel ezeket, hisz sosem élt ennyit.. a gyerekek maguktól feladnák az első nehézségek után, vagy lecserélnék az érdeklődést és bele-bele kapnának dolgokba.. Te igazán jó vagy valamiben, hogy ilyen magabiztos vagy? Mert mintha nem lenne közöd a valósághoz..

Ott rontod el, hogy nem csak ordibálás kell, de szigor és néha nyüstölés/kényszer illetve háttértudás nélkül nem tud kibontakozni a gyerek tehetsége, mert a gyerek mivolta gátolja a magasabb szintet(sikertelenség, nehézség), abbahagyná butaságokért, nem lenne következetes, rendszeres..Oké, van, aki nem kiabál, hanem fizet egy edzőt/tanárt maga helyett, de az is ugyanazt csinálja, egy csomót ismerünk, hallom mit mondanak.. ugyanazt, amit én is, csak visszafogottabban, mert nekik nem fontos annyira a gyerek és meg akarják tartani az állásukat, de látni ahogy pattannak el az idegeik:D A szülő nem fogja feladni a gyerek tehetségét, mert az levág egy hisztit mert csak második lett vagy mert elsőre nem ment valami, hanem letolják a következő próbát konfliktussal(és megértéssel). A gyerek nem úgy működik, hogy megmondod neki, hogy semmi baj, a második is szuper, hibázni nem baj, és felfogja és aszerint fog érezni/gondolkozni, istenem bár ennyi lenne a nevelés, hogy semmi gond, megértem, biztos rossz, de nem szabad egy próbálkozás után feladni, próbáld újra, ha akarod segítek..(a gyerek rámüvölt esetleg csap és közli hogy hlye vagyok nem értem meg:D)

Kivétel persze a megszállott auti gyerekek spec érdeklődéssel, de még ott is a gyerekdolgok a nehézségek, ilyet is látunk, nincs kedve, vagy a fejébe vesz valamit és volt nincs fejlődés, mert “nem mer” vagy épp megrugdos valamit és élből elutasítaná az egész témát.. ha meg te nem tudsz segíteni neki, nem tud magasabb szintet elsajátítani, és az országban kevesen tudnak igazán jól csinálni dolgokat.. elhiheted, hogy minden gyerekkel nehéz, azzal is, amelyik tehetséges. Másrészt attól hogy országos versenyen szerepel szuperül, lehet borzalmasan gyenge más területen(nálunk viselkedésben) amivel felhúzza a szülőket.. te se néznéd tétlenül ha kétszerannyi idősként csapkodná a kistesóját mert valami jelentéktelen dolgon berágna, de ismerünk nagyon tehetséges fiút, akivel egy órát kell várni, mert csak akkor hajlandó elindulni és az anyja engedi.. ő sosem lesz igazán jó, mert mindent engednek neki, szinte semmit sem fejlődött mióta ismerjük, de autodidakta módon tanult korábban is.. annak mindent elsöprő nagy dolog a tehetség, akinek nem volt benne része, amúgy csak a gyerek egyik tulajdonsága. Nem esnék hasra, ha a gyerekem einstein lenne, ha mondjuk 7 évesen még megharap tanárokat, mint nálunk volt pl.. hozzuk átlagos közelire a legtöbb dolgot, aztán mehet felfelé ahol szeretne, de a lemaradásokat szintre kell hozni, a tehetséget meg ki kell bontani és hiába nem tetszik, a rendszerességet a szülő teszi bele(vagy az általa fizetett edzők/tanárok) bizony kemény határszabásokkal is.