Kisgyerekesként mennyire nehezen tudtatok munkát találni?

9! Karrierje eleve annak van, akinek van mellé ütős végzettsége, ha van gyerek, ha nincs, a tudását keresik és monopol helyzetben van.

Akinek saját bevallása szerint sincs kb semmilyen végzettsége, mellé rugalmatlan, nem is ért kb semmihez, annak mindegy, hogy van gyereke vagy nincs, lásd be, neked sem kellene ilyen munkaerő. Most képzeld el, hogy hirdetsz egy állást, mondjuk nem kell hozzá semmi egy érettségit leszámítva, amivel annyit szeretnének közölni, hogy tudj írni, olvasni, esetleg egy dokumentumot emailezni. Jelentkezik az állásra 500 ember, mert ilyenből nyilván nagyon sok van. Ebből a fele kijelenti, hogy csak részmunkaidőben tud jönni. Te mondjuk belemész, mert valóban nincs mit csinálni ott 8 órán át. Majd azt is elkezdik kikötni, hogy de akkor az is legyen mondjuk 9-3-ig, mert 8-ra nem érnek oda. Ok, ebbe is belemész, mert lényegtelen, hogy 8 és 2 között vagy 9 és 3 között van elvégezve a munka. Majd jön a többi: havonta legalább 2-3 napot hiányozni fog az illető, mert mondjuk orvoshoz jár kezelésre, de ez a minimum, lehet ez havonta 2 hét is. És akkor még benyög egy olyan bérigényt, amennyinek a felét nem termeli meg végül. Akarnál ilyen alkalmazottat vagy akár munkatársat magadnak? Nyilván nem. Pedig, amit leírtam, az egy átlag magyar anya és az álommunka, amit az aktuális tudásával/végzettségével végezni tudna. Mindenki ilyenkor elkezd bezzegnyugatozni, hogy ott van részmunkaidős, családbarát állás, csak azt nem teszik hozzá, hogy anyuka fel is tud mutatni valamit, ami miatt szükség van a tudására.

Ily módon teljesen logikus, hogy marad az Aldi/Lidl, mègis mi más lenne? Lehet elmenni magánházakba takarítani is, én gyakran látok hirdetéseket, hogy keresnek bejárónőt. Fun fact: egy időben én is kerestem, meg sem szabtam, hogy mennyit kérhetnek, ők maguk mondták az árat, én meg úgy voltam vele, bánom is én, ha jól meg van csinálva, mire hazaérek. Az első asszony olyan tessék lássék módjára takarított ki 2x annyi idő alatt, mintha én tettem volna (alaposan), hogy nekem volt kellemetlen szólni, hogy azt a pókhàlót a sarokban 2 hete várjuk, hogy leszedje. A másik egy takarítócég volt: ők egész korrektül megcsináltak mindent, csak rendre okoztak valami kárt is, amit folyton elsumákoltak. Hol edényt törtek össze, hol a virágaimat sikerült úgy arrébb tolni, hogy ketté szakadtak, vmelyiket ki is kellett dobni, mert menthetetlen volt. Gondolom kapkodtak, mert menni kellett a kövi házhoz. Bármennyit fizettem volna egy jól elvégzett munkáért, az sem érdekelt volna, ha valaki hozza a gyerekét, úgysem vagyunk otthon. De nem lett jól elvégezve. Azon nem kell csodálkozni, ha mint munkavàllalónak nyújtani is kell valamit, nem csak az igényeket sorolni.

Amúgy meg nem tudom, mi a gond egy Aldis kasszázással, normális munka az is, nincs benne semmi szégyellnivaló (sőt), amúgy is él a mondás: éhes ember ne válogasson.

Nincs vele gond, csak mondjuk ha az ember tanult, hajtott, akkor nagyon elkeserítő egy Aldi pénztárban találni magad, csak mert a gyerek(ek) miatt nem vesznek fel sehova. Nekem nem egy ismerősöm van, aki diplomával, nyelvtudással nem talál a szakmájában munkát, interjúig eljutnak, meghallják, hogy vannak gyereket, aztán köszönjük, majd értesítjük. Inkább ezekre az esetekre értettem, amit írtam, nagyon sok ilyen van sajnos.

Nyilván akinek nincs semmi végzettsége és nem ért semmihez, az gyerek nélkül se nagyon jutna messzebb.

Kolléganőm Tesco-ban dolgozott (online rendeléseket készítette össze) és voltak más kisgyerekes anyukák is.

A jelenlegi munkáját csak azért nem írom, mert ez már nem családbarát, csak azért tudta elvállalni ő is, mert nagyobb a gyereke.