Mi értelme annak, hogy valaki a fél életét egyetemen tölti majd utána szül 2-3 gyereket és nem fog tudni dolgozni?

Alapvetoen sokan dolgoznak gyerek mellett, nem megoldhatatlan, de teny, hogy nehez, legfokeppen akkor, ha uj munkahelyet kell keresni es sokat tappenzre jarogatni.

De ez van. Mindenki ugy el, ahogy tud.

Arra meg senki nem keszult, nem igy indult neki elhiheted, hogy problemas gyereke lesz.

1. 5 vagy akár 7-8-10 év messze nem az élete felét jelenti.

2. 35-40 évesen is még áll előtte 25-30 év, amit le kell dolgozni. Nem mindegy, hogy milyen munkakörben.

Hoztál két extrém példát, lehetne hozni mellé ezer ellenpéldát: a kisgyerekesek elég elenyésző kisebbsége nem dolgozik.

Aki meg dolgozik, nagyobb részt hasznát veszi annak, amit tanult, már ha volt esze, amikor pályát választott.

"Fél életét az egyetemen tölti..."

Például:

"Ismerős 5 évig járt tanárira..."

🤣🤣🤣

Kedves Kérdező! 5 év egy fél élet?

Szerinted, hogy lenne optimális? 16 éves korban, a tankötelezettség letelte után mindenki hagyja ott a sulit es 8 általánossal pucolja a wc-t?

Aztán mehet szülni az illető? Ha serült lesz a gyerek akkor nem kell sajnálni az egyetemre pazarolt éveket?

Szerinted azt honnan lehet tudni előre 16 éves koromban, hogy lesz e gyerekem és ha lesz, akkor sérült lesz e?

Na ne vicceljünk már!

Kevés 14-18 éves tudja, hogy mivel jár a felnőtt élet vagy hogy valójában mi akar lenni. Ha a te gondolkodásod alapján tanulnának a nők akkor se orvos nem volna, sem semmilyen egyetemi végzettségű nő, mert tulajdonképpen minek mikor minimum 2-10 évig a gyerekszülés ,nevelés köti le az idejüket. Normál esetben egy nő 70 év környékéig elél, akkor mi a faxot fog csinálni 40-50 évig még? Megy a gyárban meg szakmunkára fodrásznak, körmösnek, szakácsnak meg ilyeneknek tanuljanak mert az 3-4 év alatt megszerezhető szakma?

Van ismerősöm aki orvosi egyetem alatt szült két gyermeket és ma már mint gyerekorvos dolgozik. Egész jó is a területén. Sok segítség kellett ehhez? Igen, de szerencséje volt mert minden jól összejött neki.

Másik ismerősöm, meg gimi után véletlenül lett terhes és míg otthon volt az első aztán a második gyerekkel mellette járt egyetemre. Nekik is volt segítség és simán beállt a munka világába, jól keres.

Ezt én is sokszor látom. Vagyis, ha nem is feltétlenül azt, hogy nem dolgozik, akkor azt, hogy dolgozik, de nem a szakmájában, meg tök szar pénzekért. Én tuti megőrülnék amúgy, nagyon idegesítene, hogy egy csomót tanultam meg hajtottam, aztán nem vittem semmire.

Van amúgy két gyerekem, de én karrierben is ki tudok teljesedni, szerencsére olyan területen vagyok, ahol a home office nem fehér holló, illetve amikor nagyon picik voltak a gyerekek, vállalkozóként csináltam. Baromi sokat éjszakáztam, de nem voltak kiesett éveim, sőt, gyűlt a tapasztalat, és mikor később visszamentem alkalmazottnak, akkor se volt hátrány, hogy vannak gyerekeim, mert a vállakozós évekből látták, hogy akkor is megoldottam.

Én nagyon rosszul érezném magam, ha el kéne mennem mondjuk polcot pakolni a tescóba 300 ezerért, miután egy csomót tanultam, meg van releváns szakmai tapasztalatom.

Szerintem az a titka, hogy nem az iskolapadból kiesve kell gyereket vállalni.

Sokal könnyebb visszatérni a munka világába, mint úgy beleszokni, hogy még gyerek nèlkül sem próbálta az ember, az esetlegesen elfelejtett/elavult tudásról nem is beszélve (nyilván ez bármikor bekövetkezhet, de sokkal könnyebb beletanulni, ha az embernek legalább egy kis gyakorlata volt már benne).