Már nem divat a hagyományos társasjáték?

Question

Mindenhonnan az ömlik, hogy milyen traumákat okoznak a szülők a gyerekeknek. Azt látom, hogy már mindentől félteni kell, a legkisebb kudarcot is el kell kerülni. Ezzel egy időben az összes társasjátékot úgy reklámozzák, hogy kooperatív. Régen ilyenek egyáltalán nem voltak. Most vegyesen kapható a hagyományossal, de a hagyományosak sokkal olcsóbbak. Talán nem olyan nagy rá az igény? Már az egészséges "verseny" is traumát okoz?

Válaszadó #4 · Accepted Answer

Enyem 3 eves, de semmilyen tarsas nem erdekli meg, ne feszulj ezen kerdezo. Van tobb is, mozgasos, epitos, szines, szamos dobokockas stb. Nagyobb unokatesoktol rengeteget kaptunk ajandekba, de meg nem ul le jatszani veluk.
Viszont a memoriat szereti, 1,5 eves kora ota jatszik vele. Eleinte persze csak ugy, hogy szimplan parkeresoztunk, tehat fogtuk a kepet es csak megekerestuk a tobbi kartya kozott a parjat, aztan kesobb mar rendesen ment neki. Ezt speciel nyugodtan eloveheted, maximum nem pont szabaly szerint jatszotok vele, de az nem baj.
Ovodaban is vannak amugy tarsasok, lehet ott majd megszereti, passz.
Azert a 3-4 eves korosztaly meg nem az, akik csak ugy leulnek tarsasozni egymassal szerintem, az kesobb jon. De lehet sose jon el, mert ha egyutt vannak, egyutt lehet okorkodni, utolso gondolatuk lesz pont a tarsas :D
Senki nem dramazik semmin. Azzal jatszanak, ami van es ami erdekli oket, ha atmennek egymashoz, elhiheted.

Válaszadó #1 · Answer

Nem drámázik ezen szerintem senki. Viszont én nem tapasztaltam még sosem, hogy átjött a gyerekem kis barátja, és társasozni akarnának 4-6 évesen. Lehet, hogy később igen, de egyelőre nagyon nem prio nekik. Ha én leültetem őket, akkor igen - de hát pont az a lényeg, hogy átjön, hogy együtt játszanak, és nem velem :D

Válaszadó #2 · Answer

Sokkal egyszerűbb oka van. Azért nem népszerű már a táblás társasjáték, mert a szülők egyre ritkábban vállalnak egynél több gyereket és akkor kinek kell játszani? A szülőnek. Sokkal egyszerűbb a kezébe adni egy tabletet vagy letenni jútúb elé, aztán a szülő is csinálhatja a maga dolgát a gép előtt. A kütyü kb 1000x jobban beszívja a gyereket, mint anno a TV és a szülőknek is állandóan hajtani kell a pénzt, különben nincs új kütyü és cuccok.
A társasjáték hosszú ideig tart, a gyerek állandóan előveszi valamelyiket és nyaggatja a szülőt, hogy játsszanak már, pedig anyu nyomná a fácsét és apu nézne egy sorit vagy nyomna egy játékot.

Válaszadó #3 · Answer

Na én bezzeg 6 évesen a nagyapámmal sakkoztam, malmoztam, dominóztam. Bár az utóbbiban van némi szerencse faktor, de a többi rajtad áll, ha kikapsz te cseszted el. Én meg szépen ellestem, hogy mit lép és legközelebb én is eljátszottam. Meglepődött, hogy én ezt hogy átlátom, ezért nem készült az ellenlépéssel, közben meg fogalmam se volt, hogy mi a helyzet, csak azt láttam hogy ő ezt csinálta és legyőzött, én meg utánoztam.

Válaszadó #5 · Answer

jézus, mi ez a spekuláció, hogy majd ha átjön a kisbarát, mi lesz akkor xDyou are an interesting storyteller.

Válaszadó #6 · Answer

Hát, őszintén szólva én ha visszaemlékszek a gyerekkori versengős társasjátékainkra, egyikről sem a vidámság ugrik be, hanem hogy ölni tudtam volna, ha vesztésre álltam…és nem lett ettől jobb a kudarctűrésem, ugyanúgy mindig a sikerre hajtok :D

Sokkal kellemesebb emlékként maradtak meg a szórakoztató / kooperatív játékok, vagy azok, amik tényleg nem a szerencsén múltak, hanem azon, hogy az egyik, hol a másik volt ügyesebb. Ezáltal inkább ilyeneket veszek a gyerekeknek is. Nem vérremenő csata a társasjáték célja nálunk, hanem a szórakozás, mentális stimuláció.

Válaszadó #7 · Answer

Szerintem is azért hal ki, mert kevés a sokgyerekes család illetve túl sok az alternatíva.. az én gyerekem 4 évesen meg tudta oldani a legkevesebb lépésekből a mesterlogikát, de fekete péter(pónikkal) meg mindenféle volt itthon, amihez ketten elegek voltunk. Szerintem aki nem tudja feldolgozni a vereséget, annak azért nem megy, mert csak azt látta, hogy vagy ő kap ki, vagy én. Nagyon ritkán hagytam direkt nyerni, így általában én nyertem. A ki nevet a végénben is sajnos, amiben tudod befolyásolni, hogy melyik bábuddal lépj.. ahol van legalább két gyerek vagy két szülő, ott más a dinamika.. szóval mi hamar átszoktunk az egyszemélyes játékokra, smartgamesekre, bármire ahol ő játszott és én koordináltam(mint a mesterlogika) így tudtam neki szurkolni. A mai napig nehezen kezeli az érzéseit, ha veszít, de szerencsére nyerni már tud anélkül, hogy lealázná a másikat.. régen úgy tudott neki örülni, hogy rossz volt nézni, káröröm volt leginkább. Nem logikusak, nem fogja fel, hogy a kockázás pl szerencsejáték, memoriában, dominoban, sakkban, malomban esélyük sincs.. én nem “hiszek” a gyerekjátékokban, rókanyomon meg csigafutam meg ilyesmi.. nem venném meg, kicsit fejleszt, de a többi jobban. Kártyából többet is tudott. A felnőttek utálnak az érzelemkezelés miatt szerintem gyerekekkel játszani, meg nincs kihívás se(így nincs benne szórakozás a felnőttnek) a logikát tanítani kell, ami melós és a mai napig nem érzem etikusnak átverni azzal, hogy hagyom nyerni, de lelkiismeretfurdalásom van, ha veszít, mert esélye sem volt. Plusz rombolja a kapcsolatot ha azt hiszi jobb nálad, hiába ismered el, az én gyerekem folyton felhozza.

Válaszadó #8 · Answer

#19
Bakker egy 4-5 éves gyereket nem hagyni nyerni…😂Szerencsétlen, aztán csodálkozol, hogy ha szegény nagy ritkán mégis nyer, akkor örül a szenvedésednek, mert előtte annyiszor elaláztad. Én az exem kisfiával szerettem társasozni, amikor 5 éves lett, kezdtem el vele ezeket, de akkor még nyilván nagyrészt hagytam is nyerni, hát nem az a lényeg, hogy fitogtassam, hogy 30 évesen ügyesebb vagyok, mint egy 5 éves xD Hanem hogy megszeresse az ilyen játékokat és sok sikerélménye legyen benne és jól érezzük magunkat. Ő pont emiatt még segíteni is akart nekem, hogy én is nyerhessek, és sosem kárörvendett, sőt amikor veszített, azt is teljesen lazán kezelte, soha nem volt belőle hiszti. Mert tudta, hogy “nem baj, majd legközelebb nyerek!”Ha már mondjuk 10 év feletti és úgymond méltó ellenféllé válik, akkor lehet sportot űzni abból, hogy ki az ügyesebb, de egy ovis gyereket ne kínozz már azzal, hogy mindig elvered egy olyan játékban, amiben nyilván jobb egy felnőtt…

Már nem divat a hagyományos társasjáték?

További kérdések: