Szerintetek normális ha egy gyerek állandóan beszél?

Anyós véleménye... régi szoci begyepesedett vénasszony, hagyjuk is.

Szerintem csak élvezi csinálni. Majd alább hagy vele.

Ha pedig valakinek 2 év volt a leghosszabb, akkor nem megfelelő volt a partnerválasztás. Én meg alig beszéltem gyerekként, nekem is mindenki unalmas és sok lesz, és nekem sem volt még 2 évnél hosszabb. Csak ez engem totál nem zavar, legalább sok nőben járhattam.

Egyrészt anyós véleménye hülyeség, a lányának más gondja is van, amiért nem talál tartós kapcsolatot, garantáltan nem az, hogy gyerekkorában hagyták beszélni.

Másrészt a gyerekek általában ezzel járnak, egész nap beszélnek, kérdeznek, eröszakkal akadályozni nagyon hülye ötlet.

Az enyém is folyton beszél, kérdez, magyaráz. Suliban (már harmadikos) nincs probléma vele, órán tudja, hogy jelentkezni kell (sose panaszkodtak rá a tanárok, ellenben dícsérik, hogy mennyire szépen, összetett mondatokkal, választékosan beszél. Szoktam azzal viccelődni, hogy persze, hisz egész nap gyakorolja). Szünetben meg nem áll be a szája a barátnőivel. Ráadásul korán is kezdett beszélni.

A sógornő meg valószínűleg nem ezért nem talál párt. Rengetegen nem találnak vagy alkalmatlanok (más miatt).

Te tényleg a saját gyereked ellen vagy?

"Kicsit aggódok, hogy így mi lesz az iskolában vagy később.

Szerintetek mit csináljak?"

Semmit ne csinálj. Örülj, hogy beszél, kérdez. Én komolyan nem értem a szülőket. Látom a gyerekem csoporttársait az oviban is. És ha csak azt látnám, komolyan elgondolkoznék, hogy mi vagyunk ufók a nevelési elveink miatt. Aztán, amikor az óvónő visszajelezte, hogy bár sokkal több olyan gyerek lenne, mint a lányunk, akkor megnyugodtam, hogy nem mi vagyunk tévúton, hanem kb majdnem mindenki.

Bocs kérdező, de ez is egy tipikus példa. Miért lenne baj, ha egy gyerek beszél és kérdez??? Így dolgozza fel a látottakat, tanul belőlük (pontosabban a kapott válaszokból), illetve veszi azt a non-verbális részt is, hogy ti értő figyelemmel vagy lerázósan fordultok felé ezekben az esetekben.

"mesenézésnél állandóan megjegyzéseket tesz,kommentál, kérdez"

A tv-s mesékkel pont az a baj, hogy a szülő lecseszi a tv elé a gyereket, aki egyedül nem mindent tud feldolgozni belőle, elmaradnak a kérdések, átbeszélélsek. Örülj neki, wazze hogy a gyereked még egészségesen működik, és a látottak feldolgozásában, értelmezésében segítséget kér.

A magyar iskolás társadalommal az a baj, hogy kussolnak és nem mernek kérdezni. Nehogy kiírtsd a lányodból ezt. Kérdezzen! Reméljük minél több és kritikusabb kérdéseket fog feltenni, ahogy egyre nő!

Nem az a baj, hogy beszél, hanem, hogy hisztirohamot kap, ha megkérik, hogy hagyjon mást is szóhoz jutni. Ezen kéne dolgozni leginkább.

Nameg ha mindent folyton narrál, hogy lehet vele elmenni egy bármilyen előadásra, moziba? Másokat zavarni szokta, hogy a film, színdarab, akármi helyett egy gyerek csacsogását kell hallgatniuk.

Én is rengeteget beszélek, mindig is rengeteget beszéltem, gyakran narrálom, amit csinálok - ha egyedül vagyok. Társaságban mindig képes voltam disztingválni és másokat is beszélni hagyni (vagy a családom minden tagja rosszul emlékszik, most direkt megkérdeztem). Mondjuk az én korosztályomba még belenevelték, hogy nem szakítunk félbe felnőttet, csak ha nagy baj van, megvárjuk, amíg ránk kerül a sor, hagyjuk a másikat is végigmondani a mondandóját, nem vágunk a szavába, mese közben csendben vagyunk, utána lehet kérdezni, mert a másik a mesét akarja hallani, nem minket.