Ha már létrejött egy nem tervezett terhesség, tekintve, hogy visszamenni nem lehet az időben, mi a legcélszerűbb és társadalmilag elfogadott döntés?

A társadalomnak több rétege van, kinek mi az elfogadható. Alapvetően az, ami ma is van: mégiscsak megtartja, örökbe adja vagy abortusz, de ebből egyértelműen csak az első az, ami nem vált ki ítélkezést.

Amuyg nem kell vele foglalkozni, a nőnek önmaga kell hogy a legfontosabb legyen, az, ami neki megfelelő az adott helyzetben, hamár nem sikerült a védekezés.

Szüld meg a babat és mondj le róla még a kórházban. Ez azonnal örökbe adhatova teszi a babát.

Újszülött babat szinte lehetetlen örökbe fogadó szülőként kapni.

Egy család nagyon boldog lesz, ha az első napjaitól kezdve nevelheti a gyermekedet.

Az örökbeadásnak nem az inkubátorba helyezés a leggyakoribb és legjobb módja. Az azokra az esetekre van, mikor eleve a terhesség eltitkolt valamiért. Ha rendesen nyomon van követve, a baba meg a szülés után eltűnik, rögtön keresni kezdenék az anyán.

Egyébként az örökbeadás és a abortusz a két leginkább társadalmilag elfogadott megoldás, ahogy én látom. Van aki az egyiket pártolja, van aki a másikat, mindkettő mellett és ellen is lehet érvelni.

"Mi az, ami nem váltana ki ítélkezést a fotelharcosok gyülekezetéből?"

Szerintem ilyen megoldás nincs.

Mondjuk az inkubátorba helyezett babákrol szóló cikkek alatt én pont soha nem láttam még ítélkezést.

Sőt...

Nincs ebben egyetértés és soha nem lesz. Orvosok között is komoly bioetikai kérdéseket vet fel, ha van abortusz, ha nincs. Hozzáteszem, a magyar társadalom egyáltalán nincs is felnőve ilyen kérdések megtárgyalásához. Most is írogatja mindenki, hogy akkor legyen elérhető az aktív eutanázia. Ki fogja ezt elvégezni? Az orvos, aki az életre esküdött fel? Mi a garancia arra, hogy ma elvégzünk egy eutanáziát, holnap nem jön cirkuszolni a gyerek, az asszony, a szomszéd Jolika néni, hogy ő ebbe nem egyezett bele/meggondolta magát/ épp most olvasta, hogy megtalálták a rák ellenszerét, és tegnap meggyilkolták a férjét/apját/szomszédját. Ugyanez az abortusz. Pro kontra. Én is látom, hogy ha inkubátorban találnak egy babát, ami a legnagyszerűbb és legbecsülendőbb döntés az anyától, aki bakker kihordta, megszülte, nem eldobta, hanem jobb élet reményében biztonságba helyezte, és még ott is megy a fröcsögés, meg a “jaj ki képes ilyesmire” kezdetű. Nincs mindenki számára elfogadható döntés. De talán nincs is rá szükség, elegendő ha az érintett személy, az anyuka napirendre tud térni felette, bármit is döntött és bármi is vitte rá arra. Főleg vad idegen emberek véleménye az, amit soha nem is szabadna elolvasni, meghallgatni, mert a vad idegen is csak a saját szemszögéből tudja jól megmondani, ami lehet egyáltalán nem is húzható rá az érintett nőre. Aminap is volt ezzel kapcsban egy kérdés, hogy megtartanánk-e az ő helyében: rávilágítottam, hogy nem vagyunk az ő helyében, és ha ő nem vallásos, akkor mit ér Szentfazék Marika véleménye vagy ha amúgy szereti a gyerekeket, van is már neki, akkor a Gyerekmentes Rozál fröcsögése is irreleváns lesz neki, mert sem az előbbi, sem az utóbbi nem indok az ő esetében.

Nekem a szívhangrendelettel inkább az volt a bajom, hogy passzív agresszív módon kizsarolja a nőből, hogy megtartsa azt a gyereket, de az a gyerek nagyjából a 12. hétig (magzat) érdekes, utána ki gondozza a terhességet, ki és hogy szüli meg, ki neveli fel, mi lesz az anyával, aki nyilván nem ok nélkül gondolkodott el az abortuszon - na ez a kutyát nem érdekli.