A gyerek áldás vagy átok?

68

Akkor lovagolj szavakon ha tetszik. Ettől még nem lesz igazad.

" A szomszéd Mari" " múltkor is szidta a kölykét"

Szerintem leírtam, hogy nem ilyen dolgokról van szó. Nem arról, hogy idegenek, pillanatképek alapján ítélek meg helyzeteket. ( Persze nekem ez is jelzés értékű, hogy ehhez semmi kedvem, mármint átélni, de nem olyan mértékben)

Leginkább Olyan emberekről beszèltem akiknek gyerekük van, nehèzsègekkel küzdenek ezzel kapcsolatban, olyanokról akikel huszonève bizalmas kapcsolatban vagyok, akik a saját szájukkal, a saját szavaikkal beszèltek a saját konkrét tapasztalataikról, nehézségeikről, nekem. Akár több órán keresztül, többek, többször. És igen sok szomorúság, sírás, egyebek is felszínre kerültek.

És olyan is elhangzott, ha ezeket mind előre tudják, hogy minden igyekezetük ellenére, ez ilyen is lehet, egy következő életükben nem vállalnának gyereket.

Te ezeknek az embereknek a tapasztalatait nézed le, tagadod le. Csak mert nem ismered és nem hallottad, láttad őket. Nevek nèlkül, konkrètumok nèlkül (a beazonosíthatóság miatt) , írtam le ezeket, ès ezen tapasztalatok alapján IS ( és egyebekből is) le tudtam szűrni a magam számára, hogy én ebből az egész szívásból nem kérek.

Attól, hogy ezek konkrétan más gyerekes emberek személyes tapasztalatai a gyerekvállaás/nevelés nehézségeiről, attól még az ember saját maga számára képes leszűrni olyan alapvetéseket, hogy a nehézségeket, ha gyereket vállal az ember, ő maga is könnyen átélheti. És hogy ezeket, vagy hasonnlókat akarja-e. Megéri -e ezek alapján ez az egész?

Számomra a válasz egyéreltelműen nem.

Másokra vonatkozóan pedig soha nem mondtam, vagy írtam le olyat, hogy csak mert nehézségek vannak, ne vállaljanak gyereket.

Azt írtam, hogy komoly nehézségekkel jár(hat), amit amúgy el is lehet kerülni teljes egésszében. Legalább ezek elkerülhetők. És hogy szerintem a negatívumok miatt nem èri meg. A pozitív rèsze meg engem szemèly szerint nem èrdekel. Ennyit írtam.

Erre te, képes vagy azon agonizálni, hogy én nem szültem, ezèrt nincs jogom ahhoz, hogy általános véleményt alkossanak. Vagy hogy mások tapasztalataiból levonjak következtetèseket, mert szerinted az csak elkèpzelès. 😂 Mikor más gyerekes emberek a valós nehézségeiről számoltak be.

Én leírtam dolgokat, tapasztalatok alapján, ( igen, mások elmondása/tapasztalatai alapján is, ezt le is írtam) de kit érdekel hogy másoké? Nekem pont elég az is.

Valójában pedig magamtól is tudok dolgokat a nehèzsègekről ezer éve, azon egyszerű oknál fogva, hogy ugyanis voltam gyerek, láttam, tapasztaltam hogy milyen nehèzsègek lehetnek, a saját bőrömön tapasztaltam meg mint gyerek.

Meglepő mi? Ha már saját tapasztalat. De tudom, az sem az a Te szemedben, mindegy is.

Te meg hisztizel és kötözködsz a semmin.

Tudod van aki a másik kárán is kèpes tanulni, van aki mèg a saját kárán sem. Na ez pont ilyen.

További szép napot neked:)

#72! Dehogy nézem le. Én csak az ilyen ostobákat nézem le, mint te vagy. Nem tudod felfogni, nem tudom már hány oldal óta, hogy mások sajat gyerekével való tapasztalata , nem a te tapasztalatod. A te mások gyerekével való tapasztalatod, szintén nem a te saját gyerekeddel való tapasztalatod. Itt vergődsz olyasmin, ami egy konkrét tény. Semmi tapasztalatod nincs saját gyerekkel, így aztán nem tudsz arra a kérdésre válaszolni, hogy átok LENNE vagy áldás, mivel nincs.

Biztos vagyok benne, hogy ezeknek az ismerősöknek vannak jó tapasztalatai is a gyerekeikkel. Az is biztos, hogy mondtak róluk jót is. Csak te nem hallottad meg, mert nem akarod meghallani. Erről nem tehetsz, ez pszichológia. De arról igen, hogy tényeket akarsz megcáfolni.

Mindenkinek van elképzelése a gyerekekről, amíg nincs neki. Aztán vagy úgy lesz, vagy nem. Én például imádtam őket, úgy általában. Néhányat nem. Sőt, tanítottam is többszázat. Egyáltalán nem zavart a gyereksírás sehol. Annyi változott, hogy a saját gyerekem sírásával a világból ki lehet kergetni. Panaszkodni is hallanál róla rengeteget, ha ismernél. Csakhogy ettől még imádom és egyértelműen áldásnak tartom. Más gyerekeit viszont nem imádom azóta. A sírásuk továbbra se idegesít, idegesítse az anyját, de nem is érdekelnek különösebben, van, amelyik zavar. Mert volt nekem is egy ELKÉPZELÉSEM, most meg van TAPASZTALATOM. Attól, hogy te nem fogod fel, a két szó rohadtul nem ugyanazt jelenti.

“ Egyáltalán nem zavart a gyereksírás sehol. Annyi változott, hogy a saját gyerekem sírásával a világból ki lehet kergetni.”

Engem gyerek nélkül is kvára idegesít a sírásuk, sőt legtöbbször simán a jelenlétük is, akkor kösz gyerek nélkül is tudom, hogy nekem ez átok lenne. De most szerinted be kéne egyet vállalnom, hogy ezt tapasztalatból bizonyítsam?😂Aztán adjam árvaházba, mert alapból sem vágytam rá vagy mi? Szerencsétlen biztos nagyon jól járna vele.

#75! Neked most ennyire nehéz a felfogásod, vagy csak csinálod? Sehol nem írtam, hogy gyereket kéne vállalnod. Sőt, megkérlek, hogy semmiképpen NE vállalj.

A te logikád alapján viszont mindenki tudja gyerek nélkül is, hogy milyen a szülőség neki. Én is tudtam, hogy nem idegesít a gyereksírás, tehát az enyémé végképp nem fog. És lám, de.

Te is pont ennyire tudod. Emiatt nehogy bevállalj egy gyereket! Csak fogadd el, hogy sose fogod megtudni.

74. Nem tudok válaszolni arra, hogy nekem átok lenne- e, a gyerek, csak mert nekem nincs? 😂😂😂😂 Te tiszta idióta vagy🫣

De tudok válaszolni. Határozottan Átok lenne. Ezt hívják önismeretnek. Látok, hallok dolgokat, levonok tanúlságokat belőlük, emellett gyerekkènt is megtapasztaltam dolgokat a saját családomban, ès teljesen egyèrtelmű dolgokat tudok a témában, amihez nem tapasztalat kell, csak józan èsz, gondolkodás, és önismeret. Semmi több.

76. Ugye tudod, hogy nem 1 emberrel vitázol? Úgy látszott nekem írtad ezt, de a 75-ös kommentet pl nem én írtam.

A 77- est és a 72-est viszont igen. Szóval nagyon úgy nêz ki, hogy más sem ért veled egyet.