Milyen elfoglaltságot találtatok ki magatoknak otthon lévő anyukák, egy pici meg egy pocaklakó mellett? Ami nem a babával kapcsolatos. Bővebben lent.

Szerintem se "temesd el magadat", nem kell elnyomni az igényeidet! Én úgy gondolom, természetes, hogy az ember lányának bármennyire is szeret anyuka lenni, azért néha jól esik kiszabadulni a "pelenkadunsztból". És talán KELL is.

Én hasonló helyzetben vagyok, de sosem voltam unatkozós típus és mindig megtalálom a módját, hogy miként foglaljam le magamat.

sokat olvasok, és a neten is találtam olyan fórumot ami pörgősebb és nem csak helyzetjelentésről szól az egész, vagy dicsekvésről hogy milyen szupermami egyikük-másikuk, hanem lassacskán baráti társasággá nőtte ki magát a topic, sokszor lelkizünk egymásnak, és már személyes találkákat is összehoztunk akivel lehetett. És segítjük egymást amivel tudjuk, hol egy jótanáccsal, hol azzal hogy meghallgatjuk a szíve bánatát, hol egy adag általunk kinőtt ruhával, vagy egy-egy jó ötlettel. És ez oda-vissza működik. Igaz, hogy csak 8 ember van benne, de jó, hogy megtaláltuk egymást.

Én imádok olvasni és bár már sajna kevéske időt tudok rászánni, azért még rendszeresen szoktam. Kézműveskedek is, szeretek alkotni, lett légyen szó ablakmatricafestésről a nagyobbik gyerekkel, vagy üvegfestésről vagy diófapác tudrajzról... Elkezdtem fényképezni és kiderült, hogy még talán jó szemem is van hozzá, ami még nekem is meglepetés volt mert soha nem fotóztam korábban :-)

Megpróbáltam kismami klubbot szervezni a községben, a védőnőtől meg a gyerekdokitól is kértem segítséget, de valahogy nem sikerült igazán jól a dolog az én szempontomból: főleg olyanok járnak el, akikkel nem találtam meg a közös hangot és érdeklődési kört (nem akarok rasszista módon megnyilvánulni ezért nem írok konkrét jelzőt, de a nagyszámban ottlakó "kissebség" képviseltette magát főleg (de ha előadást szerveztem akkor persze nem jöttek el). A "fehér" anyukák meg miattuk nem jártak el.

amúgy én is szoktam könyvtárba menni, meg havi 1-2x a férjemre hagyom a kicsiket és elautózom a közeli városba, volt hogy felolvasóestre mentem, vagy múzeumba stb. néha-néha volt osztálytársakkal is találkozom, és igyekszem úgy alakítani a hétvégéket, hogy sikerüljön valami vendégséget szervezni. Pl a férjem több kollégáját is meghívtuk már és talán 2 házaspárral is kezd valamiféle barátság kialakulni.

mondjuk nekem már 27 és 10 hósok a gyerekeim, így már könnyebb, mint egy másfél éves+újszülött mellett volt. Akkoriban nemhogy társaságra nem vágytam jópár hétig, hanem egyáltalán semmire egy kiadós alváson kívül.

Tényleg vannak egész jó chatfórumok, ahol pezseg az élet, érdemes keresni ilyet. Én blogolok is, annak révén rengeteg ismeretségre tettem szert, azóta már közelebbi is lett a kapcsolat.

A régi barátokkal nem csak telefonálni lehet, a skype ingyenes, érdemes használni, ráadásul még láthatod is, akivel beszélsz.

Szerencsés vagyok mert nekem a közelben laknak a barátaim, ráadásul többen közülük maguk is pici gyerekkel vannak otthon, de azért sokat vagyunk egyedül (kétéves lányom és 5 hónapos kisfiam van) mert a férjem rengeteget utazik a munkája miatt.

Olvasni szeretek, filmet nézni, mindenféle kézműves dolgot csinálni, ezeket már a lányommal együtt leginkább.

Van játszótér ott a falutokban? Igaz, csak tavasztól, de az jó ismerkedési hely, a gyerekek révén az anyukák is összejönnek, nálunk legalábbis így volt.

Ha van a közelben nagyobb város, ahová át tudsz menni a gyerekekkel is akár, ott is kereshetsz baba-mama klubokat, játszóházat, ilyesmit. Talán jó időtöltés lenne mondjuk heti rendszerességgel menni.

Télen sokkal nehezebb a dolgod, de kitartás, mindjárt tavasz lesz és akkor sokkal könnyebben kimozdultok.

Ha van a közeletekben a nagyobb lányodhoz hasonló korú kisgyerek, tavasszal sétáljatok arrafelé, motorozzatok, vagy hasonló, aztán ha összetalálkoztok, a gyerekek profin ismerkednek, neked meg máris könnyebb dolgod lesz az anyukájával.:-)

Remélem, jól alakulnak majd a dolgaid, sok szerencsét és gratulálok a második picurhoz.