Pár nélkül élő anyukák, hogy telik egy napotok? Apa milyen időközönként látogatja a gyermeket? Jártok szórakozni?

Mivel a munka külföldre vitt, és nincs segítségem, így él velünk egy au pair lány, aki segít a háztartásban és vigyáz a kisfiamra (7 éves). Reggel elviszem a suliba, onnan megyek dolgozni és ott vagyok kora estig. Az au pairünk megy érte és vigyáz rá, foglalkozik vele, míg hazaérek. Aztán vacsi, leckekészítés, és már el is telt a nap. Hétvégén természetesen többet vagyunk együtt, játszunk, kirándulunk, elviszem moziba, igyekszem tartalmas programokat kitalálni neki.

Az apja 2 hetente jön (nem ebben az országban él) egy hétvégére (péntek-vasárnap), ilyenkor én szállásolom el és én etetem (a gyerek érdekében mindent, másképp nem is jönne). Ezen kívül az iskolai szünetek előre fel vannak osztva köztünk.

Szórakozni szoktam néha, havonta kb 2-szer elmegyek barátnőkkel, kollégákkal vacsizni, iszogatni, moziba...illetve leginkább vendéget hívok magamhoz ugyanezen tevékenységek céljából (vacsi, bor, dvd), miután a fiamat lefektettem.

Szerintem pont úgy telik a napunk, mint mindenki másnak :) A kisfiamat nagyon pici kora óta egyedül nevelem, két éves koráig itthon voltam vele. Ez a része szerintem pont olyan volt, mint mindenki másnak: tettem-vettem itthon, főzőcskéztem, játszottunk, szóval a szokásos. Csak nem jött haza délután/este senki, a nap többi része is úgy telt, mint a délelőtt. Mondjuk sokat jártunk csavarogni, gyakran hívtunk vendégeket.

Most már 4 éves lesz a fiacskám, én egyetemre járok, ő most kezdi az ovit (eddig bölcsis volt, de október végén született, így csak idén kezdi az ovit), zajlik az élet, ahogy az lenni szokott :)

Az "apa" (nem tudom, milyen szót használhatnék rá igazából) nem látogatja a fiát, az első két évben összesen kétszer látogatta meg, igazából rá se bagózott, gyerektartást összesen egyszer fizetett, utána semmi. Utána próbálkozott, hogy jönne látogatni, de akkor már én nem engedtem, nem akartam, hogy megzavarja a gyereket, hiszen már teljesen jól berendezkedtünk arra, hogy mi ketten vagyunk egy család, nem akartam, hogy az apja bekavarjon, aztán megint eltűnjön (mivel korábban is úgy eltűnt, hogy lehetetlen volt utolérni). Nem is nagyon próbálkozott, szóval nem lehetett valami nagy az elszántsága.

Szoktam járni szórakozni, hiszen miért is ne? Persze nem állandó jelleggel, de szívesen elmegyek a barátnőimmel erre-arra, ha úgy adódik. Ismerkednék is szívesen, de érdekes módon egyáltalán nem is találkozom korban hozzám illő férfiakkal, csak nálam fiatalabbakkal. Na jó, volt már azóta egy-két kapcsolatom, de valahogy nem fordult komolyra a dolog, itthon be sem mutattam őket, de hát ez van, egyszerűen nem volt meg az összhang, nem sikerült egy hullámhosszra kerülni.

Én is egyedül nevelem 1 éves kora óta, vagyis már lassan 2 éve.

Szerencsére apja 2 havonta jön, webkamerán is néha beszélgetnek(nem a közelben él) és rendesen fizeti a gyermektartást, sőt még többet is, folyton vásárol valamit a gyereknek, egy rakás cuccot hoz neki, ha jön. Tulajdonképpen én sem tudom, csak ha nagyon fontos "elpasszolni" a gyereket, akkor van segítség, mert a rokonok sem laknak túl közel. Én tanulok levelezőn, mellette itthon végezhető munkát végzek. Ha oviba fog járni, akkor nézek rendes munka után, de akkor valószínűleg majd néha kell bébiszitter is, mert még nem tudom ez hogy fog alakulni.

Kedves utolsó!

Ha nem vagyok túl tolakodó, megkérdezhetem, milyen otthon végezhető munkát végzel?

Ha privátban válaszolsz, nekem az is megfelel.

Előre is köszönöm!