Mennyit és meddig tűrnétek azért, hogy a gyerek ne apa nélkül nőjön fel?

Elég durva, hogy ijedten zárja be a beszélgetést, nem csodálkoznék, ha kalandot keresne.

Na, de ha esetleg mégsem ez a helyzet, akkor én még azért várnék 1-2 évet, hátha ahogy nagyobb lesz a gyerek, megtetszik neki a vele való foglalatoskodás, és háttérbe szorul a netezés.

Ha ennyi idő alatt sem változna, elválnék.

Van mikor már csak akkor jövünk rá valami mennyire fontos ha már elveszítettük. Én 4 évet vártam mire léptem nem mesélem el milyen gondok voltak hosszú lenne, a lényeg hogy a férjem nem nőtt fel velem együtt a gyerekneveléshez. 2 hónapot éltünk külön mire rájött hogy kellünk neki. Én viszont akkor már pont kezdtem élvezni a szabadságot. Végül úgy döntöttem nem tehetem meg hogy egyetlen esélyt sem adok neki, mert akkor lehet később én érezném úgy hogy meg sem próbáltuk. És sikerült. ennek mér lassan 2 éve és azóta megszületett a második babánk is aki most 1 hónapos. Őt már bármikor rá tudom bízni, csak az etetést nm tudja megcsinálni helyettem.

Amiért nekünk sikerült az az volt hogy mindketten akartunk változtatni, tudtunk végre kommunikálni egymással és egyikünk sem akarta elveszíteni a gyereket.

Én is adtam még egy esélyt a férjemnek több hónap külön élés után. 2 kisgyerek mellett.

Néhány hónap után elváltunk, de legalább megpróbáltam...

Szerintem tenned kellene valamit, lépned kellene. Nemcsak TE szenvedsz, hanem a gyerek is.

Miért vagy vele? A gyerekednek apa kell, nem egy ilyen függő..... A kicsinek fájni fog.. és ráadásul rossz példát lát! Akarod, hogy ebben nőjön fel, ez legyen neki a természetes?

Szia!

Nalunk is van ilyen problema.Fiunk 14 honapos.Heti 1 szabadnapja van apanak.Nem sokat van a gyerekkel,mert ha ra is bizom 10 perc mulva alszik. Most ott tartunk hogy azon az 1 napon van ket ora " szabadsagom" hisztis nagyon es megorulnek ha ezt sem engedhetnem meg magamnak.Segitseg nincs,kulfoldon elunk.

En elmagyaraztam neki,ha igy megy tovabb elmegyunk.( gepezes)Azt mondta soha tobbet ne mondjak ilyet,mert ez nagyon rosszul esik neki.en is lemondtam neki Nekunk milyen rossz az,hogy tojik a fejunkre. Az ota is jatszik de kevesebbet.Mostmar figyel ha megkerem valamire.Egyenlore ezt is sikernek konyvelem el.Ha durvul a jatekszenvedely ujra ezt teszem.Nyilvan nem hagynam ezt evekig huzodni.kb.4-5 alkalommal szolok es utana a tudtan kivuli megszervezessel lelepunk.Remelem erre nem kerul sor,mert alapjaban veve jo vele egyutt elni.Azert azt is vedd figyelembe neked mi a jo.Igazabol ha nem segit es nem foglalkozik veletek,Te miert torodnel vele ? Igen, a gyermek apaja,de neki sem jo ha ilyen peldat lat.Vegul is Te erzed meddig mehet ez meg.Talan ha a szuleire hallagat,nekik el lehetne mondani,nem?

A barátnőméknél ugyanez volt a szitu, ő 6 évet várt, hogy a férje talán megváltozik, hiába fenyegetőzött hogy elköltözik, semmi sem változott, végül beadta a válópert. Hiába nőtt a gyerek és értelmesebb lett, a férje annál inkább nem foglalkozott vele. Aztán a válás után persze észhez tért a férj és próbálta volna az egészet vissza csinálni, de már késő volt. Mert közben a barátnőm megismerkedett egy másik pasival akivel komoly lett a viszony, és szerintem nem is a válás, hanem az új pasi idegesítette az ex férjet. Mert egy válást még vissza lehet csinálni, de ha már beleszeret egy másikba azt már nem.

Szerintem ez a játékszenvedély olyan dolog, amit nem fog abbahagyni, amíg nem történik valami nagy változás az életében. Gondolom minden állandó nálatok, leszámítva hogy néha veszekedsz vele, talán fenyegetőzöl neki, de aki nincs soha otthon az ezt meg sem hallja. Azért írom hogy nincs otthon, mert ő csak testben van veletek, amúgy meg a barátaival "lóg" valahol, akiket te soha nem tudod meg kicsodák.

Ezen szerintem egy komoly beszélgetés nem segíthet, valami nagy döntést kéne hoznod, vagy változtatni valamin, ami sokk-ként érné őt.