Vállalnátok még egy gyereket, ha a párotok így viselkedne?
Még sosem írogattam hasonló oldalakra családi problémákkal, de egyszerűen már nem tudom mi legyen.
A férjemmel teljesen jó a kapcsolatunk, tudom hogy szeret minket, ezt mindig ki is mutatja. Van egy 2 és fél éves lányunk, őt is imádja.
A probléma az, hogy bizonyos helyzetekben viszont folyton megvádol engem. Olyan helyzetekben, amikor a gyerek beteg, vagy fáj valamije és keservesen sír, és a sírástól teljesen elveszti a fejét, ilyenkor mindenben engem okol.
Tegnap a kislányunk csak kínkeservek közepette tudott kakilni. Ez már pár hónapja így megy, mert nagyon rossz evő, alig eszik főtt ételt, mindössze pár kanállal. Én tudom hogy emiatt van, és próbálok rajta változtatni, mindig főzök neki valami újat, hátha az ízlik neki, tehát egyfolytában ezzel vagyok elfoglalva, hogy egészséges, rostdús ételt kapjon. Ennek ellenére tegnap a férjem azt vágta a fejemhez tiszta idegbe, hogy ez a székrekedés is miattam van, mert nem adok normális kaját a gyereknek. Holott ő is tisztában van vele, hogy nem eszik rendesen, és hogy főzök neki, de ilyenkor elveszti a józan eszét, amikor sír a gyerek, és valakit kell okolni érte.
Én már nem tudom mit csináljak, mert minden egyes sírásnál ez van. Régen egy fogzás miatt is ugyanígy összevesztünk, mert azt is rám fogta, hogy azért sír, mert én valami rosszat adtam neki, rossz gyógyszert vagy kaját és a hasa fáj, nem is a foga. Amikor csak egy kis láza volt, akkor is kivolt idegileg és velem veszekedett. És még számos példát tudnék felsorolni.
Persze miután lenyugszik bocsánatot kér, és mindent megbán, és utána megint normálisan viselkedik. Mindig arra fogja, hogy annyira félti ezt a gyereket, és ha valami baja történne beleőrülne.
Szeretnénk még gyereket, de én így nem merem bevállalni. Egyszerűen kikészülök idegileg egy ilyen után, pedig én mindig azt nézem mi a jó a gyereknek, nem érzem magam rossz anyának, és ilyenkor mindig azt kapom, hogy egy szar vagyok. Tehát ezért nem szeretném ha a következő gyereknél is ez lenne.
(És hozzáteszem, egy átlagos gyerek, alíg beteg, nincs vele sok gond ilyen téren, mi lenne ha betegesebb lenne?)
Elhagyni nem szeretném, mert ezt leszámítva tényleg szeretjük egymást, de akkor mit tehetnék?
Bocsánat, hogy ilyen hosszúra sikeredett.
válasza:
válasza:Szerintem ezzel majdnem minden pasi bepróbálkozik. Szükségük van bűnbakra.
Az én férjemnek is volt ilyen megjegyzése, én viszont elég forrófejű vagyok, azonnal kiosztom, hogy akkor tessék, csinálja ő, ha jobban tudja.
Ha lenyugszom, el tudom neki mondani, hogy pl a baba hasfájása nem valakinek a hibája, hanem egy állapot,amit orvosolni kell, de ha ő így beszél velem, az nekem nagyon rossz érzés.
Nekem mondjuk nagyon szimpatikus, hogy a párod higgadás után bocsánatot kér, szerintem tisztában van vele, hogy hülyeségeket beszél, csak hamar elveszti a fejét.
Én simán vállalnék még egy gyereket. (vállaltam is, 37 hetes vagyok)Ne idegeskedj ezen, hidd el, hogy jó anya vagy.
válasza: válasza:Eszem ágában sem lenne gyereket vállalni még egyszer!
Ne adj isten, tényleg nem kívánom, de valami gond lenne, egyből te lennél a hibás, mert te hordod ki, te nem vigyáztál rá, stb.
Egyáltalán nem normális ilyen szinten vádaskodni olyan dolgok miatt, amikről A: nem tehetsz, B: a férjed is orvosolhatná. Nem csak te tudod ringatni, etetni, csillapítani a fájdalmát, vigyázni rá.
A gyerek ezek szerint 250%-ban a te felelősséged. Történjen bármi, te leszel a hibás, ő mossa kezeit, mindent beleadott, mikor megcsinálta.
... és hol van még a neheze?!
A dackorszak, az ovikezdés, a gyerekbetegségek, az iskolai nehézségek, a verekedések, a kamasz kor, a szexualitás elkezdése, a pályaválasztás, stb, stb, stb.
Nektek nincs gyereketek.
NEKED van gyereked.
A férjed mindent elkövet, hogy az összes terhet, feladatot és ezzel járó felelősséget rád hárítsa, és oldd meg te. Ő meg addig oszt a pálya széléről, de nem száll be.
Etette már a gyereket? Főzött neki bármit? (Egy párolt répa nem ördöngösség, nem kell hozzá szakácsnak lenni.) Ringatta, ha fáj valamije? Felkelt hozzá éjszaka?
Nem, egy szóval nem írtál ilyet.
Azt "jobban tudja", hogy kéne csinálni, de csináld meg te. Ő ugyan nem!
A te gyereked, a te problémád, őt meg zavarja, ha ordít, úgyhogy leszel szíves elkövetni mindent, hogy minél kevésbé zavarja meg az ő megszokott, "gyerek előtti" életét.
Próbáld meg vele megértetni, hogy "az ő fia", vigye le sétálni, amíg nagytakarítasz, figyeljen rá, amíg bevásárolsz, úgyis ért a gyerekhez, rá lehet bízni. (Ne szúrj oda, hogy úgyis jobban ért, mint te, stb, azt kell éreznie, hogy ezt neki találták ki, ő lesz a "szuperapu".)
Majd ha már eltöltött egy kis időt a te cipődben, tudni fogja, hogy hol szorít.
válasza:Szerintem nincs komoly baj. Vállaljátok, és beszélgess vele erről. Ez a túlzott féltés, meg hirtelen mindent a másikra kenés nem egy jó dolog, de ettől sokkal komolyabb dolgok is vannak egy kapcsolatban. Meg kell ezzel is birkózni, egy gyerek nem gyerek. :)
Párterápia szerintem csak akkor, ha anyagilag megengedhetitek magatoknak.
válasza:Nálunk is ugyanez van.
Gyakran kapom meg,hogy én most azért is vagyok itthon,hogy a gyerek maradéktalanul el legyen látva.
Ha egészségügyi probléma van valamelyik gyerekkel,a férjem dühösen szidja a gyermekorvost és engem vádol,hogy miattam van,meg miért nem jelentkezek át máshová.A nagyon rendes immunológust is szidja aki az országban nagy szaktekintély,hogy miért nem mondja már meg mi a gyerek baja,hiába csititgatom,hogy de hiszem éppen azért diagnosztizál nehezen,mert nagyon hasonlóak ezek az autoimmun betegségek,kontrollra járunk,nyomonkövetik a gyermekünk állapotát,a doktornő megteszi ami tőle telik.
A másik dolog pedig a háztartás,meg szokta kérdezni a férjem mikor egy egész napos háztartással,gyerekneveléssel töltött napom után hazaér,hogy miért van a kanapén az összehajtogatott ruha például...mondtam neki azért,mert még nem tetted el édesem!
Azt is szokta kérdezni mikor két nappal előtte tettem rendbe a szekrények tartalmát,de ő közben összetúrta,hogy miért nincsenek megfelelőképpen rendszerezve a ruhái.
Mindent én tartok rendben,a szüleihez,nagymamájához viszont eljár munka után segíteni és hétvégén is reggel indul és délután 4 felé ér haza.
Csoda ha néha kiborulok...?
válasza: válasza:Nem szoktam ilyet mondani, de ebben az esetben, nem, nem vallalnek igy meg egy gyereket, amig nem valtozik a ferjed allaspontja.
Az ujabb gyerek erkezese elott jo sok beszelgetesnek kellene tortennie, nyilvan te mar probaltal ravilagitani arra, hogy rosszul gondolkodik ebben, de el kellene massal is beszelgetnie errol, ha nem ter eszhez.
A ferjed ebben nagyon komoly tevedesben van, ami meg alapban nem lenne gond, viszont bant is teged, hatraltat.
Ez velemenyem szerint meg rosszab, mint egy olyan ferfi, aki nem segit a gyermekgondozasban. Mert ott legalabb hatraltatasrol nincs szo.
Szoval ez a helyzet (nekem) turhetetlen lenne, amig nem valtozik, nem lat tisztan a ferjed, addig en nem szulnek meg egy gyermeket.
JObb ha tudod, hogy 2 gyerekkel a sirasok szama sokszorozodhat, mert ha az egyik beteg, akkor a masik is beteg lesz nagy esellyel, lehet, hogy pont egyszerre, lehet, hogy 2-3 nap kulonbseggel. Akkor nem egy gyerek sirasat fogja hallgatni a ferjed, hanem kettoet, raadasul hosszabb ideig, mert egyszerre kettot nem tudsz olyan gyorsan "elhallgattatni", mintha csak egy lenne.
Ha az egyiknek nyugosebb napja lesz, akkor lehet, hogy atragad a masikra is. A nagyobb gyerek sem reagal mindig jol a kicsi erkezesere, lehet, hogy o is nyugosebb lesz az elso honapokban. Es akkor ott van ugye az ujszulott, aki minden apro hianyat sirassal fejezi ki, hasfajos lehet, majd jon a fogzas, stb.
Szoval az elso egy ev sirasban igen gazdag szokott lenni ott, ahol ket kicsi gyerek van.
A ferjedtol szerintem minden nap megkapnad a leszidast. En ezt nem vallalnam, amig nem valtozik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!