Meg lehet bocsájtani hogy egyáltalán nem lettem felköszöntve anyák napján?

És a nagymamákkal mi a helyzet?

Különös köszöntést én sem kaptam a férjemtől, nem is várom tőle. Mi a gyerekekkel (szintén 2 és 4 évesek), itthon (is) tanultunk verset és készítettünk ajándékot a nagymamáknak. Így a férjem is természetesen tudta, hogy anyák napja közeledik! És mindkét nagymamát felköszöntöttük.

Férjed az édesanyjáról is megfeledkezett? És a te anyukádról? Én azt jobban nehezményezném.

Szerintem is te a gyermekeiddel tanítsd meg azzal, hogy legalább a tete anyudhoz viszed őket ilyenkor. Visztek neki virágot, ahogy az előző írta, kis versikét stb.

(Max. a férjed édesanyját megkérdezed, hogy a férjed gyerek-korában mi volt a szokás náluk?)

Ha a saját Anyukáját nem köszöntötte fel, és nem hallotta hogy te a tiéd et felköszöntöd, akkor valóban elfelejthette.

Nálunk is volt már ilyen, hogy elfelejtette a férjem a szülinapom, sokat dolgozik, nem csodálom!

Emiatt felesleges összeveszni. Ha megemlítették nemi hogy neked ez rosszul esett hogy elfelejtette, akkor szerintem neki is kellemetlen, de ha meg nem mondod neki hogy virágot szeretnél, vagy csokit vagy bármit jelképesen, menjen el a gyerekkel vegyen valamit, akkor nem fogja tudni hogy mit akarsz, mit vársz tőle!

De ha a saját szüleiteket nem köszöntitek, lehet azt gondolja nem fontos ez neked!

Pároknak mondtam hogy küldtek lapot a Maminak, anyukájának, örült neki hogy helyette megtettem, és így nem felejtette el, hogy ő meg rólam megemlékezzen:)

1. A férjed NEM a gyereked, neki TÉGED nem kell anyák napján megköszöntenie.

2. Ha egész napo dolgozott, akkor meg föként érthetö, hogy nem ezen járt az esze.

3. Ha dolgozott egész nap, akkor MIKOR kellett volna felköszöntenie? Mert amikor hazajött, akkor szerinted megtette.

Én megértelek.

Nekem is őrült rosszul esett volna, és a fullánk ott maradt volna a szívemben. S az igaz, hogy a férjed nem a gyermeked, de attól még a gyerekeknek segíthet felkészülni az anyák napjára. Nálunk kisebbek a gyerekek, de apjuk (aki szintén reggeltől estig szokott dolgozni) odaállt elém a két lurkóval meg egy csokorral, és felköszöntöttek. Nekem ne mondja senki, hogy ennek nem lehet örülni, még ha a férje nem is a gyermeke. Később majd az óvó néni segít felkészülni az anyák napjára versekkel meg rajzokkal, pedig ő sem a gyermekünk!

S hogy a konkrét kérdésedre is válaszoljak: Igen, szerintem meg lehet bocsátani, hogy nem lettél felköszöntve. A férfiak néha el sem tudják képzelni, mi miért bántó egy nőnek, egy anyának. Én elé állnék, és őszintén, de már lehetőleg nem sértődötten elmondanám, hogy rosszul esett ez a dolog. Vélhetőleg meghallgat és kicsit jobban megért majd, s ettől remélhetőleg feloldódik benned is az ott maradt feszültség, fullánk.

S talán ez nem annyira számít, de én utólag boldog anyák napját kívánok neked, kedves Édesanya! :)

Komolyan mondom, olyan, mintha lefeküdt volna valakivel, hogy meg lehet-e bocsájtani...

MI van itt?

Itt az van, kedves 8:52-es, hogy valaki feltett egy kérdést, mások meg válaszolnak rá.

Ha más a véleményed, vagy hiányzik belőled az empátia, attól még nem kell kiakadnod. :)