Mi van akkor, ha anyuka és apuka tökéletes harmóniában él, idilli a családi légkör, gyerekek szépek, jók a körülmények, minden megvan, de a szülők már nem vonzódnak egymáshoz egyáltalán?

Szerintem, ha idilli minden, akkor a szex is szokott menni. Ha mégsem, akkor lehetne valami hobbit találni a férjnek külön, a feleségnek külön, amikor távol vannak egy kicsit egymástól, hogy tudjanak egy kicsit vágyódni egymás után.

Vagy egy kicsit gyakrabban borozgatni. Persze azt sem jó túlzásba vinni.

Ha két ember között megszűnik az intimitás, akkor annak mélyebb okai vannak. Lehet, hogy nem tudnak közeledni egymáshoz, de attól még kívánhatják a szexet, az érzelmeket - mással.

Én így éltem évekig, a férjem volt az, aki nem kívánta a szexet (én változtatni szerettem volna rajta). Aztán a férjem udvarolgatni kezdett egy szintén házas nőnek, mert a "bizsergésre" viszont szüksége volt! Utána nekem is voltak ilyen flörtölgetős időszakaim, azt hittem, működhet a nyitott kapcsolat, hogy nem foglalkozunk egymás dolgaival, de nem így van.

Amit tanácsolni tudok: ha mindketten akarjátok menteni ezt a házasságot, akkor kezdjetek újra randizni, közös programokat csinálni, kettesben. Ha nem, akkor inkább menjetek szét! Tudod, a gyerekeknek sem ilyen családi mintában kellene felnőniük! Sokkal fontosabb a "jó körülményeknél", hogy szeretetteljes, intim kapcsolatot lássanak a szülők között (gyengédséget, ölelést, puszit, stb.).

De azt nyilván érzékelik, hogy nincs köztetek intimitás (a hálószobán kívül), és nekik ez lesz a természetes.

Én nem akartam, hogy a lányom így nőjön fel, szeretetlen légkörben, és aztán később ő is ilyen családmodellt alakítson ki magának, ha felnő...