Szükséges az, hogy vki "megszólja" azt, aki megveszi a gyerekének az állati drága (esetleg haszontalan) játékot? Már lassan az a ciki, ha vki bármit meg tud venni? És ha egész évben arra spórolt?

Szükséges, mert olyan irigyek az emberek, hogy nincs rá kifejezés.

A minap egy társaságban egy anyuka elmondta,hogy egyre szűkösebben jönnek ki havonta. Kiderült, hogy a családit a gyermek születésétől soha nem vették fel. Ez egy elkülönített bankszámlára érkezett és a lassan 18 éves lánya meg fogja egy összegben kapni. Hát szegény amit kapott (persze csak a háta mögött), hogy milyen már ez az egész mert a családi az családi, azt azért adják, hogy adott esetben ne szűkölködj stb stb. egyedüli voltam, aki feltette a kérdést, hogy az fel se tűnik senkinek, hogy ez milyen szép gesztus? Azt mindenki elfelejti, hogy az anyuka 18 éven keresztül kihozta e nélkül a pénz nélkül a hónapokat? Igen, volt, hogy 4 nadrágot szeretett volna a lány de csak 3-ra telt, de valamit valamiért.

Nem mindegy, hogy valaki bármit meg tud venni bármikor, vagy az, hogy egész évben arra spórol,szerintem nagy a különbség.

Én az ésszerűség határain belül vásárolok, de kinek mi.:)

Én nem foglalkozom ilyenekkel, kedves utolsó:)

Mi nem vagyunk gazdagok, sőt, de inkább a gyerekemnek veszem meg az áhított játékot, mint magamnak vegyek felesleges ruhát, cipőt, táskát, kozmetikumot. Nem magyarázkodom senkinek, gondoljanak, amit akarnak:)

Mi nagyon nem állunk jól anyagilag, igencsak meg kell gondolnom, mire költök és ebbe nyilván a játékok is beletartoznak. De: ez a mi dolgunk, nem nagyon szoktam más orrára kötni, aki ismer minket az úgyis tudja, és úgyis csak annak adok a véleményére akikkel fontosak vagyunk egymásnak. És ugyanígy én sem szoktam más pénzügyi helyzetén agyalni. Nekik van, nekem nincs, de ettől még nem kell irigykednem, és ennyi.

Az picit más, ha azt látom, hogy indokolatlanul, ész nélkül, majomszeretből halmozzák el tárgyakkal a kicsit, ha vagyunk olyan viszonyban az illetővel akkor esetleg finoman megpróbálom rávezetni, hogy ez hosszú távon nagyon nem vezet jóra. De nagyon óvatosan mondok véleményt és soha nem bántásból.

Amúgy meg mindenkinek a saját dolga ,és szíve joga, hogy mije van, és mire akarja költeni a pénzét. Én a magam részéről szerencsés vagyok, mert egyrészt olyan adottságaim vannak, hogy bármiylen kis kacatból, maradék szemétből képes vagyok játékot és mókát fabrikálni, másfelől meg nekem minden régi játékom és könyvem meg lett őrizve, illetve az unokahúgomtól is sok minden ide öröklődött az évek foylamán mait szintén megőriztem. Így az én két gyerekemnek rettentő nagy mennyiségű minőségi játéka van, lego, playmobil is, ami olyan drága mostanság, hogy saját erőből én nem tudnám a töredékét sem megvenni nekik, pedig nagyon jónak tartom mindkettő félét. Ám a drága játékok mellett a kis sk összeeszkábált játékoknak ugyanúgy örülnek az enyémek, és hálistennek nagyon is jól eljátszanak szinte bármivel. Úgyhogy megmondom őszintén, drága játékot csak nagyon-nagyon ritkán kapnak, akkor is kőkemény spórolás után. A család vagy akik ismerik az anyagi helyzetünket szoktak ezen csámcsogni a hátunk mögött, de nem érdekel. Én ítélem meg mire költök és kész. :)

Azt hiszem, ha jobban el lennénk eresztve anyagilag, akkor sem feltétlenül vennék meg mindent amit most nem engedhetek meg magunknak. A tárgyaknak nálunk nincs nagy "fajsúlya", inkább több/másfajta élményre próbálnék költeni, pl egész napos tömegközlekedés, élményfürdők, tengerparti nyaralás stb.

Én is úgy veszem észre, hogy egyre cikibb ha meg tudsz venni valamit. De az is ciki, ha nem tudsz valamit megvenni.

Én már jó pár éve látogatom ezt az oldalt, az évek alatt megtapasztaltam ezt is, azt is. Volt mikor filléreztünk hónapokon keresztül, nemhogy játékra nem tellett, de még kajával is nehezen jöttünk ki hónap végére mikor a férjem munkahelye egyik napról a másikra csődbe ment és bizony hónapokba telt mire talált másik munkát, nehéz időszak volt, de túléltük. Na ebben az időszakban kaptam hideget jócskán, hogy mire föl vállaltam gyereket, ha nem tudok neki mindent megadni (csak zárójelben megjegyezném, hogy akkoriban is minden hónapban félre tettem a 25 ezer forintot a biztosításunkba, ahogy előtte mindig, de persze ez a döglött kutyát nem érdekelte).

Szerencsére kilábaltunk a nehezéből, nincsenek anyagi gondjaink, átlagon felül élünk, most meg azt kapom, hogy minek veszek ezt meg azt, miért jár a lányom táncolni, hűű de jól megy nekem stb stb had ne soroljam......

Úgyhogy itt inkább már nem válaszolok anyagiakat feszegető kérdésre, mert senkinek sehogy sem jó, tipikus magyar mentalitás.