Édesanyák! Van itt olyan, akit kiskorában molesztált az édesapja? Lenne néhány kérdésem, fon. Tos lenne

Szomorú, ami veled történt, és nyilván az apád tehet róla, amivé "váltál".

De mindenképp fel kellene keresned egy szakembert, mert így vagy soha nem lesz normális kapcsolatod, vagy ha lesz az folyamatos görcsölésben, gyomorfekélyben fog telni, mert állandóan azt lesed, azon fogsz gondolkodni, mit csinál az apa a gyerekkel. Ez így nem élet.

Számodra lényegében minden egyes férfi potenciális gyerekmolesztáló, mely, mint azt te is beismered egyáltalán nem egészséges gondolat.

Azért is problémás ez az állapot, mert, mint írtad gyerekekre szoktál vigyázni, egy-egy elejtett célzással bogarat ültethetsz az anya fülébe, mellyel életeket tehetsz tönkre.

Szerencsére még olyan világban élünk, ahol több a normális ember, mint az aki gyereket molesztál. De nem gondolnám, hogy egy jól rejtőzködő, le fogja leplezni magát előtted, ráadásul nem feltétlen az adott férfin, hanem a gyereken kellene figyelni a jeleket.

S mivel molesztálni nem csak a férfiak tudnak/szoktak, ebből kifolyólag a nőket is elkezdhetnéd gyanúsan méregetni.

De talán vigasztalásként mondhatom ismerek olyan apát, aki felháborodik azon, ha az adott nemű gyereket az ellenkező nemű szülő/felnőtt fürdeti. Mondanom sem kell, hogy ez sem egészséges gondolat.

Szia!

Én is pszichológus lennék.

Azt biztosan tudod, hogy adatgyűjtésre alkalmatlan egy ilyen fórum, egy cikkhez gondolom nem 2 interjút akarsz felvenni (vagy milyen cikk volna ez...? ha személyes és szubjektív hangvételű, akkor ne pszichológus/viselkedéselemző végzettségű akárkiként írd, ha tudományos jellegű, akkor nyilván itt ehhez nem tudsz semmilyen pluszt szerezni).

A másik észrevételem pedig az volna, hogy vidd terápiába ezeket a problémákat, mielőtt cikk és egyéb téren akarsz vele foglalkozni - mert bizonyára te is tudod, hiszen tanultad - egy halom vakfolt neked ez az egész kérdés... Én a helyedben egyébként egy ilyen terápia megkezdése előtt nem vállalnék gyermekfelügyeletet sem, de ez csak magánvélemény, te tudod, hogy mi az, amit elbírsz.

Abból, amit írsz, tökéletesen tiszta, hogy kezelni kellene ezt a helyzetet szakemberrel, nem is tudom, hogy ez neked hogy nem egyértelmű.

Sok-sok sikert és kitartást ehhez.

Engem szerencsére sosem molesztált senki, de anyukámat igen, a saját apja, a nagyapám, akit nagyon szerettem. Anyám nagylány koromban mesélte ezt el nekem és nem tudom, jól tette-e. A molesztálás egyébként abból állt, hogy amikor olyan 10-11 éves forma volt, és olyan szegények voltak, hogy közös ágyon kellett aludniuk, az apja simogatta Ott. Anyám nem mert erről beszélni senkinek, annyira féltette a Mamámat. Egész életében attól rettegett, nehogy megtudja és összetörjön. 14 éves korom körül észrevettem, hogy anyám félt apámtól. Kicsit gusztustalan, de az történt, hogy egész máshol találta meg a betétemet, mint ahol én hagytam. Kérdezte is, hogy miért oda dobtam ki, de mondtam, hogy én nem oda dobtam. Akkor majdnem sírt. Nagy vívódások után kérdezte meg szegénykém, hogy apám ugye nem molesztált engem? Megnyugtathattam, hogy nem, mert tényleg nem, soha. Eszembe se jutott, hogy ilyen megtörténhet. Mondjuk én nem is voltam valami nőies tinédzser, túl sovány, túl deszka, minden külső dologban későn értem, a fiúk is csak 19-20 éves korom körül kezdtek észrevenni. De apámtól más okból undorodtam. Előszeretettel nyúlkált a gatyájába TV-zés közben és kb. annyira érdekelte, hogy körülötte ott vannak a gyerekei, mintha a kutyák lettünk volna. Talán nem gondolta, hogy észreveszem, de akkor is szánalmas, fényes nappal fogdosta ott magát... Igazából bánom, hogy nem szóltam rá, hogy legyen szíves ne fogdossa a tö...két a jelenlétemben. Ha most tenné, biztosan megszólnám, de szerencsére elég ritkán találkozunk.

Szerintem egyébként van egy pont, amikor a szülőnek és a lányának is észen kéne lenni. Én nem tartom teljesen betegesnek, ha egy szexi tizenéves lányra rágerjed az apja, ha kihívóan öltözködik, esetleg félpucéran mászkál a lakásban. Olvastam itt a gyakorin apuka kérdését, hogy hogyan mondja meg a lányának, hogy legyen szíves a jelenlétében öltözzön fel normálisan? Szinte éreztem, hogy ez a férfi szenved az érzéstől, ami nem helyénvaló, de nem tud tenni ellene. Ez olyasmi lehet, hogy ha ránézek nagyapám fiatalkori képére, eláll a lélegzetem, úgy nézett ki, mint egy filmszínész. Meglátom benne a férfit. Akkor egy apa miért ne láthatná meg a lányában a nőt? Persze itt nem a kislányokról beszélek, ahhoz kell jókora aberráltság, de azért a lányokban kéne, hogy legyen egy adag egészséges szemérem. Én pl. képtelen lennék túl kihívóan öltözködni a rokonaim előtt, pont emiatt. Aztán lehet, hogy sérült vagyok, de inkább azt gondolom, egyszerűen csak ismerem a férfiak működését.

Kedves 5-ös! Azért egy kicsit beteges, szerintem amit írsz. Először is, egy lány lehet akármilyen kihívó, ha az apja észreveszi benne a nőt, akkor az az ember beteg. Ahogyan mi sem zúgunk bele az unokatesóinkba, tesóinkba, apánkba, anyánkba, úgy egy apának sem volna szabad "úgy" néznie a lányára. Ebből következik, hogy az is kicsit beteges, hogy "rágerjedsz" a nagyapádra.

Azt azért kérdezném, hogy édesanyádat molesztálta az apja, téged viszont már egyáltalán nem molesztált a nagyapád?

Csak azért kérdezem, mert engem apám molesztált. Van egy kisfiam, de még őt sem hagyom egyetlen pillanatra sem kettesben az apámmal. Nem szeretem, ha az ölébe veszi a kisfiamat. Szeretnék egy kislányt is, de attól félek, hogy majd folyton félnem kell miatta.

Kedves Kérdező!

Hogy a kérdésedre is válaszoljak: néha eszembe jut, hogy juj, remélem a férjem nem aberrált, de aztán csak röhögök magamon. Természetesen soha nem adott okot a férjem a gyanakvásra.

Én tinédzserként voltam ilyen gyanakvó, mint most Te az apákkal szemben. Pontosabban és azt képzeltem, hogy minden apa olyan, mint az enyém. Ha valaki azt mondta, hogy szereti az apját, én néztem rá, mint egy ufo-ra, hogy azt meg hogy? Mit lehet szeretni egy apán? Azt gondoltam, hogy minden férfi és apa egy mocskos állat.

Aztán nagyon lassan rájöttem, hogy is van valójában. Hogy azért az apák nagy többsége normálisan viszonyul a gyerekeihez.

Egyébként halmozottan hátrányos voltam, nem csak molesztált az apám, hanem egy idegbeteg barom is volt. Zéró türelemmel.

De azt mondhatom, hogy mára feldolgoztam. Már amennyire lehet, mert teljesen nyilván nem. De mindehhez kellett a férjem. Az előző kapcsolataimra, mindre rányomta a bélyegét apám mocskos árnyéka.

Szia!

28 éves anyuka vagyok, van egy csodálatos 1 éves kisfiam.

az én történetem:

6 éves voltam, amikor keresztapám fogdosott és véresre dörzsölte a nemi szervemet. azt mondta, nem mondhatom el senkinek, mert akkor újra megteszi és az sokkal jobban fog fájni. nem is mertem senkinek szólni. pár évvel később meghalt, alkoholista volt amióta csak ismertem plusz antidepresszánsokat nyugtatókat is szedett ivás mellett. miután meghalt, gyűjtöttem a bátorságot, hogy anyunak elmondhassam, hogy hátha könnyebb lesz, ha kibeszélem magamból. de nem hitt nekem. haragudott, hogy hazudgálok, megint. akkoriban kitaláltam dolgokat, voltak nem létező barátaim, de sosem hazudtam nagy dolgokat. a lényeg, senki nem hitt nekem. talán ez még nehezebb volt, mint maga a molesztálás. anyámmal megváltozott a kapcsolatom negatív irányba, sosem beszéltünk erről azóta. 14 évesen végre elmehettem otthonról, koleszba kerültem, majd egyetemen még messzebbre.

anyaként, nőként inkább a szexuális jellegű dolgokkal vannak problémáim. nincs önbizalmam, undorítónak tartom a nemi szervem, nehezen bíztam a férfiakban, a páromnak se volt/van könnyű dolga velem. nem merek meztelenül mutatkozni előtte, szégyenlős vagyok, és semmiféle trágárságot, durvaságot nem tudok elviselni szex közben. különben azonnal eszembe jut az a bizonyos "élmény". a párom tud mindenről, hisz nekem, látja hogy vannak gondjaim, és próbál alkalmazkodni, segíteni.

még nincs lányom, de majd szeretnék, és biztosan halálra fogom félteni, de az apjától nem hiszem hogy fogom. bár ez majd akkor derül ki ha lesz egy lányunk. a kisfiam most 1 éves, rá nézve nincsenek jelenleg ilyenfajta félelmeim szerencsére.

Kedves 7-es! 6-os vagyok.

Engem apám évekig molesztált, nem is tudnám megmondani mikor kezdte, olyan kicsi voltam. Végül 12 éves voltam, amikor el mertem mondani anyukámnak. Nagyon kiakadt, hogy miért nem szóltam előbb, az apámat még meg is ütötte, majd elváltak. Van egy húgom is, sajnos őt is bántotta, de őt legalább nem olyan hosszú időn keresztül. Na, ezt csak azért írtam le, hogy mélyebbről is van kiút.

A férjem előtt a szexuális életem nem sokat ért. Mindenki féltett, óvott, hogy jaj szegény molesztálták. Én sem mutatkoztam ruha nélkül, csak sötétben voltam hajlandó szexelni és sokszor ha esetleg volt orgazmusom, sírtam, mert rossz dologként éltem meg.

Aztán jött a férjem, aki szintén tud mindent apámról, de soha nem kezelt úgy, mint egy lelki sérült szerencsétlenséget. Mindig nevén nevezte a dolgokat (nem mondott olyanokat, hogy a "tudod mid", meg a "micsodám", meg hasonlók), kimondta, mi tetszik rajtam, stb. A mai napig zavarba jövök az őszinteségétől és a szókimondásától, de ma már csak nevetek. Másrészről türelmes volt és soha nem kért olyat, amit nem szívesen csináltam volna. De azért finoman rávezetett mindig mindenre. Lassan 9 éve, hogy együtt vagyunk és mondhatom, hogy tökéletes a házaséletünk. Minden alkalommal van orgazmusom, amit nem mocsoknak élek meg, hanem felszabadító boldogságnak.

A mondandóm lényege, hogy nem biztos, hogy az agyon-féltés, óvatoskodás a megoldás. Fontos nyíltan beszélni, még ha kellemetlen is, de nem mindig a múltbéli molesztáláshoz kilyukadni. Kettőtökről kell beszélni, a testedről kell beszélni.

Na, azért az, hogy a nagyapám 20 éves fotóján egy lélegzetelállító filmszínészt látok, az azért nem azt jelenti, hogy rá is gerjedtem:D Igenis úgy nézett ki, nem tudom másként mondani. Engem sosem molesztált, valószínű ezért is tudtam továbbra is jó viszonyban maradni vele, azok után is, hogy megtudtam, simogatta anyámat.

Nem tisztem eldönteni, hogyan működik normálisan egy férfi, de szerintem a nők naivak. A nagyon szép kislányokkal a legtöbb férfi gyengédebben bánik. Tovább megyek, volt egy lelkipásztorunk, aki nagyon szerette a tinédzsereket, mert azok még valóban lelkes hívők. Egy idő után azért feltűnt nekem, hogy mindig a legszebb lányok voltak a kedvencei. Nem csinált semmi aberráltat, nem is derült ki ilyesmi, félre ne értsetek, csak egyszerűen a szebbeket vette bele a ő kis belső körébe. A kis koszorúslányom gyönyörű kis 5 éves, derékig érő hajú lány volt, észrevettem, hogy milyen sok férfi gyönyörködik benne. Volt aki mondta is, hogy ő a kis szerelme. Nyilván az az aberrált, aki ilyen esetben nem tudja magát kontrollálni, de a férfireakciókból ítélve minden említett esetben ott volt az, hogy észrevették olyan kislány nemiségét, ami a korkülönbség vagy egyéb okok miatt nem igazán illett volna észrevenniük.