Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Tudom ez nem normális de mit...

Tudom ez nem normális de mit tehetnék? 2 gyermekes anyukakent szegyellem magam mega gondolatert is, de mindig visszatér ezaz érzés!

Figyelt kérdés
Kisfiam 4èves,imádom szeretem,ö a mindenem!kislányom3 hetes lesz!De egyszerüen nem tudom fel dolgozni hogy nem tudok csak a kisfiamra figyelni!szeretem a lanyomat,de a fiam az elso!kerlek ne iteljetek el ezert,sokat sirok miatta!nincs segitsegem,nagy szulok messze laknak!
2014. ápr. 4. 15:20
 1/9 anonim ***** válasza:

2 hónap híján 4 év van a lányaim között. Mindkettő tervezett gyerek.

Miután megszületett a kicsi, tök örültem neki, elláttam, de nem igazán éreztem semmit. A nagyot imádtam továbbra is.

Aztán fordult 1-2 hónap után. A kicsit imádtam, úgy éreztem a nagyot már nem szeretem annyira.

Rettenetes érzés volt.

Aztán eltelt még 1-2 hónap és minden helyreállt!!! Ugyanúgy imádom mindkettőt.

Szóval nem vagy egyedül.

2014. ápr. 4. 15:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/9 anonim ***** válasza:

szerintem ebben nincs semmi rossz.

a fiadat 4 éve szereted, nagyon mély kapocs van köztetek, a kicsivel meg nyilván még 3 hét alatt nem alakult ez ki. majd szép lassan nála is felerősödik :)

nekem egy gyerekem van, de nála születésekor nem jött az a nagy robbanás szerű mindent elsöprő érzés, persze szerettem, de az az igazi földöntúli szeretet hónapok alatt alakult ki :)

olvastam itt, hogy sokaknál így van

2014. ápr. 4. 15:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/9 anonim ***** válasza:
Ebben semmi abnormalis nincs szerintem. Ido, turelem, mindkettot egyforman fogod szeretni. :) kitartas, nem konnyu az eleje.
2014. ápr. 4. 15:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/9 anonim ***** válasza:
47%
én ezért nem merek testvért a lányomnak. nem akarom, hogy valamelyiküket kevésbé szeressem. rettegek ettől...
2014. ápr. 4. 15:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/9 anonim ***** válasza:
100%

Szia!

Mikor megszületett az első gyerekem, nagyon boldog voltam. Szerettem gondoztam az első perctől kezdve. Mégis csak kb 2-3 hónapos korában ért el az "igazi anyai szeretet". Akkor mintha ellepett volna az érzés, hogy ő az én kis emberkém, akit a világon mindennél jobban szeretek. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy összeszokjunk, megismerkedjünk, "szerelembe" essünk.

A második gyereknél is így volt, megszületett, imádtam, boldog voltam, majd pár hét múlva újra jött az anyai szeretet, és ellepett, de másképp, hiszen ő egy másik ember. Mindkét gyermekemet teljes szívemből szeretem, de nem egyformán, hiszen mindkettő külön egyéniség, külön kis ember. A mértékét nem tudom, és nem is akarom meghatározni a szeretetemnek, inkább azt mondanám a lányom így szeretem, a fiam pedig úgy:)

A szeretetem nem megosztani kell, nem jut kevesebb az egyiknek, vagy a másiknak, mert új adag született a következő gyerekkel.

Nem tudom, hogy érthető-e amit írtam, de a lényeg, hogy adj időt magadnak. Ne legyen lelkifurdalásod a baba miatt. Ápold, gondozd, és a szeretet majd jön. A kisfiad vond be a gondozásba, és mikor alszik a pici akkor törődj a naggyal. Majd lassan a hormonok is rendeződnek benned, és akkor minden rendbe jön.

Sok boldogságot nektek.

2014. ápr. 4. 21:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/9 anonim ***** válasza:
Nekem is egy gyerekem van, ezert amit te erzel persze nem tudhatom milyen. Csak igy, ahogy irtal felideztem milyen volt a lanyommal, az elejen. Jajj, milyen erzesek, gondolatok vannak akkor :/ Nalad igy jon ki a gyermekagyas idoszak. Vege lesz! Tuti! A szeretet nem osztodik. A fiad szeretheted annyira amellett, hogy a lanyodat is ugyanugy szereted ;) Csak ido kell.
2014. ápr. 6. 22:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/9 anonim ***** válasza:

Szerintem mivel a fiad már nagyobb vele jól elvagy, már tudtok játszani, érti amit mondasz, sőt ő is beszél hozzád stb. szóval igazán szerethető emberke :) egy kommunikatív lényecske :) ott a lányod, akit szeretsz, hiszen a fiadat is szeretted 3 hetesen is, de még a lányod nem olyan. Úgy értem sok vele a gond a fiadhoz képest, aki már 4 éves. Talán úgy érzed, hogy a lányod sok idődet elveszi, szoptatás, büfi, sokat sír stb. így még nem olyan élvezetes az egész mint már a fiaddal, és talán a fiadra kevesebb időd jut. Bár a fiaddal is így indult, de akkor még csak ő volt.

Biztos kell egy kis idő, talán mikor már mászik akkor már a két gyerek is talán egymásra talál valahol és már lecsitulnak az első hetek gondjai.

Nekem egy gyerekem van, így nincs tapasztaltom, de én így gondolom azok alapján ahogy leírtad.

2014. ápr. 7. 08:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/9 anonim ***** válasza:
Ne aggódj, szerintem nagy rajtad a nyomás! Idő kell míg a picivel jol osszeszoktok, megismeritek egymást! Meg nagyon az elején vagy. Szépen helyre fog ez állni, légy türelmes!
2014. ápr. 7. 09:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/9 anonim ***** válasza:
Az előttem szólók már tökéletesen összefoglalták, de azért én is leírom, ahogy én éreztem. Nálam a legerőteljesebben a kórházban jött elő (az ún. "babyblues" alatt), hogy mit keresek én itt, amikor az én drága nagy fiam otthon vár rám?? Ott volt egy kisbaba, akit én akkor még teljesen idegennek éreztem, nem tudtam mit kezdeni az érzéseimmel, az egész helyzettel. Aztán mikor hazaértünk, próbáltam kompenzálni a nagy felé, amiért "magára hagytam", és ijesztő volt, hogy semmit nem érzek a pici iránt, csak tettem a dolgom, közben lelkiismeret-furdalásom volt mindkettőjük miatt. Sőt, tovább megyek: még az apukájuk is így érzett! Ezek szerint ez nem csak a hormonok játéka, hanem tényleg arról van szó, hogy idő kell, míg kialakul a kötődés. Főleg akkor, ha az elsővel szinte szimbiózisban vagy. Ráadásul nagyon nehéz időszak volt az első pár hónap (sokkal hasfájósabb, rossz alvó, rossz evő, stb volt), és nagyon nehéz volt a napirendünket is kialakítani úgy, hogy mellette a nagy még nem volt ovis. Persze fokozatosan lett egyre jobb, de hónapok, talán egy fél év is eltelt, mire azt tudtam mondani, hogy ugyanannyira fontos mindkettő nekem. Ma már másfél éves a kisebbik fiam is, és őszintén kijelenthetem: imádom, szeretem, "odavagyokérte" ugyanannyira (nem ugyanúgy), mint a nagyért. Idő és türelem, teljesen természetes ez, ki kell alakulnia az egésznek, ez keveseknek megy igen rövid idő alatt. Majd ha érnek már igazi élmények a kicsivel is, majd ha látod, mennyire szeretik egymást a gyermekeid (oda-vissza), majd ha már a kicsi is kommunikál, sőt, ki tudja mutatni a szeretetét, meglátod, varázsütésre megváltozik minden!
2014. ápr. 7. 09:21
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2020, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!