A babátok megszületése után hogyan alakult a barátságotok a (még) gyermektelen barátnőtökkel?

sehogy.

előtte sokat találkoztunk, minden nap beszéltünk stb.

most hetente-havonta beszélünk. néha megkérdezi, hogy vagyunk de ennyi.

nekünk hatalmas és nagyon szoros baráti társaságunk volt a gyerekek előtt!Értsd:születésnapokat névnapokat együtt tartottunk,együtt jártunk minden évbe Horvátországba nyaralni,az esküvői tanúink is a barátok közül voltak,minden hétvégén hol itt holl ott grill party-bogrács party volt valahol!

Most 4 és 1,5 évesek a gyerekek és van akivel már évek óta nem is beszéltünk,találkoztunk,azon kívül másoakkal meg néha utcán pár havonta összefutunk beszélünk de ennyi!

Senki nem maradt pedig azok közül is valakinek már lett szintén gyerekekük de tény hogy nekünk lett előbb gyerekünk!

Szomorú de ez van!

Azóta lettek újjabb gyerekes barátaink(babaúszáson,babatornán,játszón,védőnőnél ismerkedtünk)

A barátnőim még gyerekkori barátnőim. Egyáltalán nem változott meg köztünk a viszony,ahogy megszültem. Pedig négyünk közül egyedül még nekem van gyerekem.

Nyilván valamennyivel kevesebb programra tudtam elmenni, főleg amikor tényleg pici volt, de akkor jöttek ők. Besegítettek a baba körüli dolgokba. Most már két és féléves a fiam, remekül el van apával, mamikkal is, így többet tudok valamennyivel velük lenni.

Egyébként a fiam imádja mindegyiket!

Változóan. Van olyan barátnőm, akivel továbbra is rendszeresen találkoztam, főleg, mert hozzánk közel dolgozott, így nem esett nehezére munka után átugrani hozzánk. Vele akkor ritkultak meg a találkozások, amikor neki is babája lett, és mivel elég messze lakunk egymástól, és egyikünk sem vezet, nagyon nehéz volt bármi programot összehozni. De érzelmileg nem távolodtunk el, csak ritkábbak a találkozások.

Volt viszont olyan baráti köröm, akik teljesen kikészültek azon, hogy szoptatós anyaként nem fogok tequilázni meg éjszakázni. Ők minimálisan sem voltak hajlandóak alkalmazkodni hozzám (hogy pl. hétvégén találkozzunk, amikor a férjem tud vigyázni a gyerekekre), kijönni hozzánk nem akartak, így a barátság szép lassan elkopott. Teljesen őszintén mondom, hogy kicsit sem hiányoznak.

Nekem is változóan. 1 éves a babám, van olyan barátnőm, akit még mindig várok első babalátogatásra, a szülés óta mondogatja, majd jön látogatni.

Van akivel megmaradt a viszonyom, de azért sokkal ritkább lett.

Sok olyan barátunk is van, akik egyáltalán nem értették meg a helyzetünket és kaptuk a "miért nem megyünk bulizni" "miért nem lehet nálunk a házibuli", "miért távozunk az esküvőről máris" (értsd ezalatt hajnali 1-et) stb értetlenkedést.

Viszont van akivel megmaradt a viszony.

De összességében, határozottan más világ a gyerekes és gyerektelen párok élete. Mintha más életet élnénk.

A minap voltunk egy gyerektelen párosnál vendégségben és az egész lakás életveszélyes volt a babánknak, minden tiszta üveg és fém, rengeteg leverhető tárgy, vezetékek mindenhol, végig a gyerek mellett kellett állnunk. Szóval tényleg más világ.

Nekem megmaradt a kapcsolatom velük, sőt, mondhatni, hogy leginkább a gyerektelen barátnőimmel találkozom (a gyerekesek messzebb költöztek, így nehéz összeszervezni a dolgokat), legalább heti rendszerességgel, telefonon pedig szinte naponta dumálunk.

Számomra fontos volt a gyerekszülés után, hogy gyerek nélkül is ki tudjak mozdulni, és kifejezetten jól esik, hogy velük nem a gyerekekről cseverészünk. Gyerekes programokat a családdal és/vagy az ovis/sulis társakkal szervezek, a barátaimat nem fárasztom pl. játszótérre járással, amikor úgysem lehet normálisan beszélgetni.

Persze bulizni már sokkal ritkábban járok, ám mivel mindnyájan jóval 30 felett vagyunk, ők sem igazán. Mozi, múzeum, színház, koncert, séták, sörözés… ezeket leginkább a barátnőimmel csinálom.