Hogyan bírjátok lelkileg, hogy az egyik gyereketek otthon van és nem veletek, amikor a tesóval a kórházban vagytok?

őszintén?

Igaz a fiam már 9 éves volt, amikor a kicsi született és jól esett az a pár nap a kórházban, többet tudtam ott pihenni.

Szia! A kislányom épp nem töltötte be a kettőt, amikor megszültem a kisöccsét. Ilyenkor amúgy is pityogós mindenki - én is egyfolytában bőgtem utána (persze jó helyen volt), de még rá is tett pár lapáttal, hogy büntetett - átnézett rajtam, elfordult tőlem.

Teljesen kikészültem ettől, de amikor hazaindultunk és látta, hogy anya is jön, nem nélkülem megy, elkezdett felengedni. Jó pár hetes munka volt, hogy "kiengeszteljem", de sikerült, és ugyanolyan különleges a kapcsolatunk, mint volt, az öccsét is megszokta, most már játszanak, fogócskáznak, verekszenek (1 éves múlt öcsike is:))

Nem lesz könnyű, de nem megoldhatatlan. A kórházban csak pihenj.

Most várom a harmadikat (nálunk csak úgy potyognak az égből), de most már tudom, hogy viszek egy rakás keresztrejtvényt, lehet, hogy a sógorom psp-jét is kölcsönkérem...:)Évek óta nem foglalkoztam ilyesmivel és nem is fogok egyelőre úgy néz ki. Szerintem te sem.....:)