Aki nem ismer senkit, hogyan oldja meg, hogy legyen egy kis társasága?

A nyelvvel nincs gond, de én nem vagyok az a személyiség, aki leáll trécselni idegenekkel. Ezen sajnos nem nagyon tudok változtatni.

Jártunk úszásra, egész jó kis csapat alakult ki, de valahogy a találkozás utána elmaradt. Én néhányszor kerestem a többieket, de nem értek rá, máshova mentek, majd hívnak, stb. Persze sosem tették, én meg egy idő után nem erőltettem. Könyörögni azért nem fogok.

Azt vettem észre, hogy szinte mindenhol így jártam, hogy a másik oldalról semmi visszajelzés nem érkezett.

A játszón meg max annyi van, hogy néhány szót váltunk, aztán mindenki megy tovább.

Lehet, hogy az én hibám, de ilyen vagyok. Ha meg próbálkoztam, ez lett belőle.

Pont ahogy a kettes írta. Pedig nem vagyok semmilyen téren kirívó, ellenséges, vagy akármi. Engem ez már néha konkrétan frusztrál. Mintha leprás lennék.

A fiam 16 hónapos, úgyhogy még csak idén kezdtünk játszózni. Szeptembertől bölcsis lesz, hátha akkor jobban összefutunk másokkal. Tényleg furcsának találom az itteni helyzetet, vagy én vagyok a béna.

Az, hogy csak úgy az utcán leszólítsak valakit, ki van zárva.

A házban is csupa idősebb ember lakik, még csak egy gyerek sincs.