Nagyon félek?! Többi lent.
Kismama voltam de sajnos elvetéltem és műtéti úton kellett befejezni a terhességem.
Nagyon megvisel, ezért terhességgel együtt 3 hónapja táppénzen vagyok. Mostmár vissza kell mennem dolgozni de nagyon tartok tőle. Nem szeretem a munkahelyem és félek attól h miket fognak gondolni és kérdezni a munkatársaim.
Nem vagyok túl a baba dolgon. Nagyon fáj a hiánya és nem is szívesen beszélnék a munkahelyen erről.
Ti hogyan kezeltétek ezt? Vagy felmondani jobb lenne?
Fogadd őszinte részvétemet.
Hogy mit gondolnak, azzal ne foglalkozz. Sajnálkozni fognak, lesz köztük őszinte, udvarias és hamis. Az együttérzőbb kollegákkal (kolleganőkkel) való beszélgetés talán még segíteni is fog egy kicsit.
Te most gyászolsz, hiszen a gyerekedet vesztetted el. Kevesen tekintenek úgy a missed ab-on átesett nőkre, mint a gyászolókra, pedig erről van szó, méghozzá a súlyosabb fajtából.
Ha nem akarsz róla a munkahelyeden beszélni, akkor ne tedd, szerintem felesleges is. (Én eleinte tőmondatokban intéztem el az érdeklődéseket, aztán hónapokkal később egy kedves idősebb barátnőmnek megnyíltam, dőlt belőlem a keserűség, a fájdalom. Aztán könnyebb lett. Talán Neked is eljön egy ilyen alkalom.)
Szerintem semmiképpen ne mondj fel, a munka segíteni fog.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!