Valahol azt olvastam, hogy csak a lelkifurdalásos anya a rossz anya. Miért van mégis ilyen sok lelkifurdalással küzdő anyuka? Régen is így volt, mi lehet ennek az oka?

Szerintem egy igazán rossz anyának eszébe se jut lelkiismeret-furdalással küzdeni!

Amúgy meg azért van annyi aggódó, lelkiismeret-furdalással küzdő anyuka, mert piszok sok infó jön a TV-ből, a netről, a dokiktól, a mindenhonnan, és azt se tudod néha mihez kezdj. Miközben tényleg fontos lenne hangsúlyozni az anyukáknak, hogy létezik anyai megérzés, és sokszor nagyon is arra kellene inkább hallgatni.

A gyereknek pedig nem egy tökéletes anyára van szüksége, hanem csak egyszerűen ránk, vagyis egy szerető-gondoskodó anyukára.

Épp most olvastam itt egy kérdést ami arról szólt, hogy már gyerekkora óta arra vágyik, hogy anya legyen és neki rossz gyerekkora volt és Ő szeretne nagyon jó anya lenni.

A saját magunkkal szemben támasztott elvárásoknak nem tudunk megfelelni sokszor és ettől érezzük magunkat rossznak. Van egy ideális anya kép mindenkiben, amit itt is, meg tv-ben, szakírásokban, mindenhol sugallnak. Mindenki ezt látja maga előtt amikor az anyaságra gondol szerintem. Gyermekét szoptató mosolygós édesanya, tiszta, rendezett ház... Legyél mindig jókedvű, kiegyensúlyozott, énekelj már a pocakodnak is. Igény szerinti szoptatás, hordozó kendő, mosható pelus, kötődő nevelés. Ezek nagyon jó dolgok és nagyon szuper, ha meg is tudod valósítani, de ha nem meg akkor nem szabad összetörni. Ha nincs tej, akkor jó a tápszer is. Ha sírós a baba, akkor bele kell törődni, hogy ő ilyen, nem rámenni idegileg. Ha nem bírja a derekam a hordozást, akkor jó nekünk a babakocsi is...

A babám tápszeres, de szépen hízik és mosolyog rám ha meglát.

Szerintem ez pont olyan, mint a "0-ás modellek". Azt hiszi az ember, hogy csak az a szép, ha valaki 40 kiló vasággyal, és 44 kilósan már daginak hiszed magad.

Hát az anyaság is bele van ültetve egy agy rózsaszín felhőbe. A gyerekek kakija parfüm-illatú, a mocskos ruháknak pedig minden anya örül, és alig várja, hogy kimoshassa. Mit sugall a világ? Mást, mint a valóság.

Aztán megszületik a saját babád, és rájössz, hogy jééé vannak nehézségek, hogy igenis meg kell küzdeni ezzel-azzal...hogy ezt nem mondta senki? Hát nem igazán...és azt hiszed te rontottad el.

De őszintén. Én nem tudom elképzelni, hogy egy lelkiismeret-furdalásos anyuka többet árt a gyerekének, mint az aki magasról tesz a gyereknevelésre, és lelkiismeret-nélkül tesz mindent.

Persze értem, amit írsz. Kicsit lazábbnak kell lenni, én nem belebetegedni a semmibe! Sokszor nagy feneket kerítünk minden apróságnak, és ezt itt a gyiken meg kifejezetten lehet érezni!