A mai gyerekek hány éves korig játszanak a klasszikus gyerekjátékokkal (Matchbox, babák, építőjátékok, műanyag katonák, Playmobil, Lego, stb. )? Ti is úgy tapasztaljátok, hogy nagyon hamar leszoknak róluk?

Evvel magam is tisztában vagyok. Épp ezért tettem fel a kérdést.

Gyakorló szülők válasza érdekelne, ők miként tapasztalják, az ő csemetéjük "hány éves korig volt gyerek"?

Nekem vannak nagyobb és kisebb gyerekeim. Már köztük is van különbség ezen kérdésben.

A jelenleg 19-21 éves gyerkőcök kb. 10 éves korig játszottak klasszikus gyerekjátékokkal. Persze fokozatosan szoktak le róluk. Mondhatni, a Lego az amit a legkésőbb tettek el a szekrény mélyére. /tapasztalatból tudom, ezt később előveszi az ember és a saját gyerekivel ismét élvezettel használja felnőtten :-) /

A társasjátékok komolyabb verzióiról szerencsére nem szoktak le!

A kisebb csemetéim 5-8 évesek. (második házasságból) A 8 éves már nem igen veszi elő a játékkatonákat, a kinder-figurákat, kisautókat. Utóbbit fél év után nemrég előszedte az autópályával együtt. Két hétig volt kint, majd visszakerültek a ládába.

Az ő nagy kedvence a Lego! Az minden mennyiségben, minden fajtában. És igen, a mai kornak megfelelően szeret számítógépen, tableten játszani. Szerencsére nem viszi túlzásba. Iskola mellett úszni, sakkozni és latin-táncra jár (télen korizni is).

Az 5 éves lányzzó persze ezerrel játszik! :-) Babák, mindenféle figura, lányos lego. De már nyomkodja az elektronikus kütyüket is. Ő szintén úszik, gőrkorira és latin-táncra jár.

Természetesen nem a fejlődés, modernizáció ellen vagyok! De valahol határt kell szabni a túlzott elektronikai eszközök használatának. Mi is próbálunk törekedni arra, hogy valamiféle egyensúlyt teremtsük.

Mindez felnőttek és gyerekek életében fontos lenne!

A végletek semmiben nem jók, így a gyerekek életvitelében, életstílusában sem. A szülőknek nem szabad abba a hibába esni, hogy megvonjuk a modern eszközöket a csemetéktől! A gyerekeknek meg kell a fejlődés feltételeit, így a hozzávaló eszközöket is! Csupán ésszerűen felügyelni kell használatukat!

Ki kell alakítani szabályokat, melyek előbb-utóbb szokássá válnak. Mikor, mennyi ideig, esetenként milyen szülői felügyelet mellett lehet használni a mai világ eszközeit a gyerekeknek. Ráadásul, nem csak a gyerekeknek, a szülőknek is!

Ha a kicsik azt látják, a szülők korlátok nélkül használják, akkor két dolgot vonnak le mindebből:

- A felnőttek azt csinálnak, amit akarnak. Ha felnövök, én is azt fogok tenni, amit csak akarok!

- Csak azért nem játszhatok sokat a tablettel, számítógéppel, konzollal, mert gyerek vagyok.

Ezáltal úgy gondolják a kicsik, hogy a gyerekkor egyfajta büntetés, melyből felnőtté válással szabadulnak majd. Egyáltalán nem érzéklik, hogy a túlzott elektronikai eszközhasználat káros a fizikai és szellemi egészségre.

Mi megadjuk, biztosítjuk a feltételeit a fejlődésüknek, mind szellemileg, mind fizikailag és ha lehet ilyet mondani, lelkiekben is. Nem erőltetjük rájuk, de támogatjuk a sportolási lehetőségeket is. Pontosabban, némi ráerőltetés azért van benne. Például azokon a napokon, mikor kijelentik, "ma nincs kedvem menni úszni, táncolni...", nem engedünk nekik. Érdekes helyzetek ezek, mivel, mikor már ott vannak, el is felejtik, hogy nem akartak jönni. :-)

Hétköznap átlagosan fél órát ülnek elektronikai kütyü előtt naponta, hétvégén max. 2 órát. Az időkorlát olyan természetessé vált számukra, hogy szó nélkül betartják.

(a viták inkább közöttük vannak, hogy mikor, ki, mivel játsszon)

Bevallom, nálunk a legnagyobb problémát a rendrakás jelenti! A játékok, állandóan szanaszét vannak a lakásban, de főként a gyerekszobában :-(

Még azt hozzáírnám, az alkotótevékenységek mi csemetéinknél is nagy szerepet játszanak a szabadidő eltöltésében. Rajzolás, festés, gyurmázás, mindenféle izé készítése :-) /bár nem csoda, hiszen nagyapa és apuka is grafikus-festőművész, alkotóművész/