Ti nem féltek attól, hogy mikor egyedül vagytok otthon a pici babátokkal, történik veled valami gond, és órákig egyedül maradhat a babád?

Nem féltem tőle, de eszembe jutott már nekem is.

Amikor dolgozik a férjem, 9-kor elmegy reggel, és 11-éjfél körül ér haza. Szóval sokat vagyunk kettesben a fiammal.

És még nem is a 3 hónapossal lenne gond, ő max sokat sírna a kiságyban. Gondolj bele, egy 1-1,5 éves gyerek mit tenne. Most 20 hónapos a fiam, nem tudom, ő mit tenne, ha történne velem valami. Remélem semmi veszélyeset magára nézve...

Ha korábban is voltak ilyen féleleid akkor pszihések most is a gondok.

Nekem amikor a császár után 1 héttel beállt a derekam, az ágyból is alig tudtam kikelni akkor srm jutott ilyesmi eszembe pedig semmi segítségem.nem volt. Tudtam hogy anya nem lehet rosszul, anya nem hagyhatja el magát. Anya nem mehet betegszabira.

Párszor már nekem is eszembe jutott, de próbálok nem gondolni erre. Bármi történhet az emberrel bárhol, a lehetőségek szinte megszámlálhatatlanok, de ha az ember állandóan ezen kattogna, beleőrülne.

Tereld el a gondolataidat, ne foglalkozz ezzel, pláne ha nincs is semmi indokod rá (betegség, akármi). Ha tényleg nagyon aggódsz emiatt, akkor tényleg egyezzetek meg a férjeddel, hogy x óránként írsz neki, valamint ne hagyd benne a kulcsot belülről a zárban.

Nyugodj meg. Telefon csak van, ha rosszul vagy tudsz valakit értesíteni: annak az esélye pedig, hogy agyi katasztrófa miatt hirtelen halállal halsz igen kicsi fiatal korban (főleg, ha törekszel az egészséges életvitelre, jársz orvoshoz, szűrésekre stb.)

Nagyobb az esélye a közlekedési balesetnek a babakocsis sétával.

Egyébként egyedülálló anya vagyok, a volt férjem, családtagjaim külföldön, a szüleim nem élnek, a barátaim egy része is más városban van- szóval ha én meghalnék hirtelen, engem sem találna meg akár egy hétig sem senki.

Mégsem parázok (mert azzal nem tudom kivédeni a katasztrófát, ellenben tönkretehetem az életem, napomat).

Hiszek abban az egészséges életösztönben is, hogy rám van bízva egyes egyedül egy kisgyerek- így figyelek magamra, az egészségemre, az életemre (igen, az idegeskedésre is!) és reménykedem a legjobbakban.

...pedig hidd el, sokszorosan kockázatosabb helyzetben vagyok nálad :)

(ja és érdemes azért a távolabb élő, dolgozó barátokkal, családtagokkal is kommunikálni időnként :)