Lehetséges, hogy azért vagyok "előítéletes" a fiú gyerekekkel, mert csak rossz kisfiúkat ismerek? ) többi lent)

Igen, ez amiatt van, mert személyes tapasztalat. Na de a rosszaság nem nem függő.

Az én 2 éves fiam egy tündér. Kinézetre is (idegenek szokták mondani, hogy lánynak is szép), és nagyon szófogadó, jó evő, jó alvó. Barátnőm is "irigyel" érte, neki 3,5 éves a fia.

Másik barátnőmnek szintén 3,5 éves, de lánya van, ő mint a kisördög. Amit írsz, direkt rosszalkodik, szófogadatlan, és mindig túljár a szülei eszén. Őt pl sosem büntetik, bármit megtehet. Mindig csak elbeszélgetnek vele, és megígértetik, hogy jó lesz...

Én mindig is fiút akartam, és nagyon örülök, hogy megadatott nekem!

Értem, hogy miről beszèlsz!

Egyenesen rettegtem, hogy fiam lesz. Egyszer még el is sírtam magamat, hogy lehet fiút hordok a hasamban.

Valahol tudtam, hogy tuti nem lesz fiú, így is lett.

Ha fiú lenne, biztos megszerettem volna, de hál istennek kislány.

A játszón az összes kisfiú ellenszenves és rossz és rosszul öltöztetett. Mindegyik olyan kis suta. Kb3 kisfiút ismerek, akik nagyon édesek!

Csúnya ilyet mondani, de egy biztos, hogy kisfiút soha nem szeretnék.

Ez van. Biztos rosszul esik a fiús anyukáknak, de nem nekik szól, tudom, hogy ez én vagyok meg a senkit nem érdeklő válaszom.

Elnézést.

Pedig hidd el, hogy a rosszaság nem attól függ, hogy fiad vagy lányod születik.

Nekem 3fiam van, és az első olyan jógyerek- mindig is az volt, születésétől, hogy az iskolában az első osztályban azért hívattak be, hogy közöljék, hogy a gyerek túlságosan szabálykövető, túlságosan fegyelmezett, szóval az volt a baj, hogy túl jó. :)

A középső és legkisebb fiam is nagyon kis nyugodtak és jók- nincs rájuk panasz sosem az oviban, bölcsiben, de ők azért tudnak huncutkodni rendesen. A nagy is el tudja magát engedni, de mindig tudja hol a határ. :)

Én meg annyi agyonkényeztetett, hisztis kislányt ismerek, hogy mindháromszor nagyon örültem, hogy fiaim lesznek. :)

Szerintem sem nem függő a rosszaság, viszont azért azt kiemelném, hogy olyan értelemben függhet tőle, hogy az emberek általában teljesen máshogy nevelik a fiú és a lány gyerekeket. Gondoljatok csak a sztereotípiákra pl. "egy kisfiú nem sír" "katonadolog" vagy hogy "lány létedre ilyen rendetlen a szobád?!" stb.

Kislányokat hajlamosabbak vagyunk jobban körülrajongani, fiúk meg gyakrabban hívják fel a figyelmet magukra rongálással.

Ez viszont nem szerinti különbség, hogy a kisfiúk inkább ütközéssel ismerkednek a világgal (szó szerint és átvitt értelemben is), a kislányok meg inkább verbális úton.