Aki nagyon kislányt szeretett volna és fia lett (vagy fordítva), mennyi idő után barátkozott meg a gondolattal, mikor kezdett örülni neki?

3 eve kislanyt akartam. Ugy gondoltam h nekem csak lanyom lehet.

16.heten egyertelmuen kiderult h fiu.

Rogton atallt az agyam es buszke voltam.

Most kisfiut akartam,de mostmeg kislany van a pocakban. Ezt most bem volt olyan egyszeru elfogadni mi t elso tergessegnel.

kb 4-5 het telt el ami ido alatthozzaszoktam a gondolathoz. Ez a ml20.hetes uh utan tortent mikor megvettem az elso ket-harom rozsaszin rugit.

azota teljes mertekben orulok de teby hogy most hosszabb idobe telt mint az elso terhessegnel.

szerintem mindenkinel elobb-utobb eljon az elfogadas pillanata.

Furcsa, én abban a tudatban voltam eddig, hogy szinte minden férfi fiút szeretne inkább, a nőknek pedig vagy mindegy vagy lányt szeretnének vegyesen. Én nem tudok erről nyilatkozni, én lány vagyok, és egyáltalán nem szeretnék gyereket, se fiút, se lányt, ha egyszer lenne is gyerekem, mindegy lenne nekem.

Kedves kérdező és válaszolók, meg tudnátok nekem mondani, mi konkrétan az oka annak, hogy sok ember lányt/fiút szeretne inkább? Nálatok mi az oka például? Én ezt sose értettem.

Nálunk elég furán alakult:-) 5-ször szerettem volna lányt!

Az elsőnél alapvetően mindegy volt a terhesség elején, csak aztán lánynak nézték és teljesen ráálltunk agyilag. Születésekor derült ki, hogy fiú. Hát mit mondjak, volt döbbenet, de pillanatok alatt fel tudtuk dolgozni.

Másodjára azért akartunk lányt, mert fiunk már volt. Félidőben kiderült, hogy ő is fiú. Röpke csalódás, aztán őszinte öröm.

A 2 fiú után harmadjára nyilván lányt akartunk, és amikor kiderült, hogy az lesz, hatalmas volt az öröm.

Negyedszer azért akartunk lányt, hogy kiegyenlítődjön a nemek aránya. Bejött.

Ötödjére nagyon mindegynek kellett volna lennie, de valamiért rákattantam a lányra. Fogalmam sincs az okról, de nagyon erős volt bennem a lány iránti vágy.

Amikor kiderült, hogy fiú lesz, iszonyat rosszul érintett a dolog. Alig vártam, hogy vége legyen a vizsgálatnak, a kocsiban meg nekiálltam bőgni. Először azért, mert fiú lesz, aztán már azért, hogy mekkora szemét vagyok, hiszen ez a pici nem tehet semmiről.

Kb 2 hét kellett, mire feldolgoztam, és őszintén örültem neki. Érdekesség, hogy az 5 gyerek közül ez a kicsi fiú a leganyásabb, legragaszkodóbb, legcicásabb:-)

Szerintem aki nem örül annak, hogy egészséges gyereke születik, az egy idióta, függetlenül attól, hogy fiú vagy lány.

3 gyerekem van, mindnél vágytam egy bizonyos nemre, hát a háromból csak az egyik jött be. De ennek ellenére nem érdekelt, mikor megmondta a doki, hogy fiú/lány, pedig én a másikat szerettem volna jobban, mégis inkább az volt a következő gondolatom, hogy de jó hogy egészséges, és innen nem is izgatott a gyerek neme.

Túl van ez lihegve. Nem a gyerek neme számít, hanem az egészsége és az egész család boldogsága úgy "ánblokk".

Mi lámyra készültünk teljesen. Valamiért azt hittük, hogy tuti lány, pedig igazábol mindegy volt. Fiú lett. Kb 3 perc volt feldolgozni. Már 8 honapos és hát na. A világon mindennél jobban szeretem.

A baba neme téged is csak addig fog érdekelni, mig meg nem születik

Nekem az a véleményem hogy aki így áll hozzá, az még nem érett az anyaságra.

Azt javaslom hogy írd ki magadból, hogy miért szeretnél csak és kizárólag kislányt (vagy aki kisfiút, az meg azt). És vezesd vissza mi ennek az oka.

Pl. nem jöttél ki az öcséddel és a fejedbe vetted hogy egy lánnyal majd könnyebb lesz? Hát láttam én már falon pókot! Vannak igencsak agresszív, hisztis, verekedős kislányok is.

Vagy már látod magad előtt ahogy mentek együtt shoppingolni? Miért nem mész a barátnőiddel vagy anyukáddal?

Vagy nem szereted a kéket? Ma már egy kisfiút is lehet különböző színekbe öltöztetni, akár pirosba is. stb. stb. tényleg nem tudom hogy mi lehet a motiváció, de az tuti hogy vissza kell vezetni.

Mi is szeretnénk pár éven belül babát, de én úgy vagyok vele, hogy az öcsémet imádom, a férjemet szintén, el sem tudom képzelni hogy ha fiam lenne, akkor majd pont őt ne szeressem. Ha meg kislányunk lesz, talán jobban megértem majd az érzéseit.

Aki nem így áll hozzá, az nagyon nem ismeri saját magát, és valami feldolgozatlan esemény állhat a hátterében. Amíg az nincs megoldva, addig inkább azzal kellene foglalkozni, nem gyerekvállalással.

Az elso babanal teljesen mimdegy volt, kisfiu lett.

A masodiknal megint ugy alltam hozza, hogy mindegy mi lesz.Aztan amikor az orvos 2 vizsgalat utan is kislanynak latta elkezdtuk nezegetni a kisruhakat, valogatni a nevek kozul, tehat teljesen rahangolodtam, hogy kislany.Sajnos tul koran tippelt.

A kovetkezo vizsgalaton mar kisfiunak lattak.Tartottam magam amig beultem az autoba, aztan elkezdtem bogni. Napokba telt amig "elbucsuztam" az allitolagos kislanyomtol es rahangolodtam, hogy megis kisfiunk lesz.

Masreszt nem is voltam benne biztos, hogy az elso 2, vagy a 3.alkalommal latta jol az orvos.

A kovetkezo uh alkalmaval orultem eloszor oszinten a kisfiamnak, amikor mar en is biztosan lattam a nemet.