A Waldorf intézmények miben különböznek a hagyományos intézményektől?

Államiról meg csak rosszakat hallani,azokat is bemásolod???

Még mindig várom olyanok véleményét akinek oda járt a gyerekük,és SZEMÉLYESEN tudnák elmondani a NEGATÍV véleményüket.Interneten én is azt írok le amit akarok.Nyílván nem azért fizetnek a szülők egy alapítványi iskoláért,hogy hülyén kerüljön ki onnan a gyerekük.Nem gondolod?

Beszéljünk konkrét számadatokról: [link]

Miért is rossz eredmény ez? Mert van, aki innen nem tanul tovább? És? Miért baj, ha valaki asztalos akar lenni és jó szakember lesz belőle? Nem csak a diplomás ember az értékes ember. Aki ide jár nem találkozik a 'papírország' nyomásával. Ha a szobafestésben leli örömét, akkor azzal foglalkozik, ha egyetemre akar menni, megteheti, sőt, nem egy waldorfos fiatalt ismerek, aki nem magyar, hanem külföldi egyetemen tanul tovább. A nyelvtudásuk megvan hozzá, hisz már első osztálytól KÉT idegen nyelven tanulnak. Ez melyik állami iskolában elérhető? Szerintem ez egy minőségi oktatás, ráadásul az is érdekli őket, hogy hogyan érzi magát a gyerek, min megy keresztül, milyen gondjai vannak, nem csak az, hogy 4.1 vagy 4.5 az átlaga.

Ahogy az életben a legtöbb dolog, úgy ez sem fekete vagy fehér. Nem lehet azt mondani, hogy a Waldorf az csudijó, és nincs semmi hátulütője, de szerintem azt sem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy kimondottan rosszat tesz a gyereknek, és baromság az egész.

Én meg merem kockáztatni, hogy nekem jobb lett volna, ha ilyen iskolába járok, és nem azért, mert tanulási nehézségeim vannak, hanem mert tipikusan olyan gyerek voltam, aki kapásból elhitte, ha a tanár azt mondta, hogy "te ehhez buta vagy". Sosem mertem megszólalni órán, hacsak nem voltam ezer százalékig biztos a dolgomban, felelésnél is inkább azt mondtam némelyik kérdésre, hogy nem tudom, mert nem voltam benne biztos, hogy az tényleg jó, amire én emlékszem (általában az volt a jó). Szóval én azt gondolom, hogy egy olyan típusú gyereknek, mint amilyen én voltam, jó lehet egy ilyen iskola. De ezt ugyanúgy el lehet mondani más sulikról is, ahol a jelenleg általánosnál jóval gyerekközpontúbban tanítanak, és nem versenyistálló az iskola.

Összességében ami tetszik a Waldorfban, az az, hogy nem hajtják agyon a gyerekeket, hagynak rá időt és teret, hogy megismerjék a dolgok természetét, és a gyerekekben ott élő természetes kíváncsiságra alapoznak, nem magoltatnak.

Ami viszont számomra nem szimpatikus, és (többek közt) ezért is nem írattam Waldorf iskolába a fiamat (ovi akkor még nem volt itt), az például az, hogy egy ilyen iskolába/óvodába nem csak a gyerek jár, hanem kvázi az egész család. Nagyon elvárják a szülőktől is a folyamatos részvételt. Akiket én ismerek, és oda járatják a gyereküket (főleg az ovisoknál látom, meg a kisiskolásoknál), ott a legtöbb családban az anyuka nem is dolgozik, ebéd után el is viszik az oviból a gyerekeket, meg mindenféle szülői programokra járnak. Nem tetszett még az erősebb vallásos színezet sem, bár nem azt mondom, hogy tipikusan egyházi intézményt képzelj el, de mégis egyfajta vallásos nevelésről is szó van, legalább is egy átlagos iskolához képest mindenképp. Ebből kifolyólag nagyon nem tetszik a hagyományos nemi szerepek túlhangsúlyozása sem, pl. hogy az osztálytanító, ha nő, csak szoknyát viselhet.

Aztán, tök jó ez a természetközeliség, ami az iskolának a szellemisége, de szerintem néhol túlzásba esnek. Ismerek olyat, akinek szóltak, hogy ne engedje a gyerekét szuperhősös pólóban óvodába, mert ez ellentétben van az óvoda szellemiségével. Őszintén, számomra ez már túlzás. Ha ki lenne mondva, hogy van egy ilyen meg ilyen egyenruha, és azt kell viselni, az megint más lenne, azt el tudnám fogadni, de itt elvileg olyan ruhában mennek a gyerekek, amilyenben szeretnének, de igazából mégsem.

Összességében azt tudom mondani, hogy ha nem tudod te is, meg a párod is a magatokévá tenni ezt az öko-alter nevelési vonalat, és nem akartok ennyire egy falkában lenni intézményi szinten, akkor nem ez a nektek való ovi/iskola. Viszont az tény, hogy egy érzékenyebb, kevésbé magabiztos, de amúgy értelmes, érdeklődő, felfedezni vágyó gyereknek jót tesz egy ilyen iskola.

A waldorf ovik is mások. Ritmusosak, mások a játékok, mások a gondozók. Sok helyen közösen főznek, mindenkinek engedik a sarazást, és ritkán van délutánosság, általában fél naposak. Nekünk ez megfelelő, van, akinek nem. Keress rá a közeletekben levő ovi honlapjára, és menjetek el nyílt napra, ott elmondanak sok mindent!

Egy válaszolónak: nem szeretik a márkás és divatos ruhákat, sem a "sztár"mesehősöket. Egyszerű, egyszínű, vagy minimális mintás ruhákat kérnek, ez nem újdonság, általános dolog egy waldorf iskolában. Itt nincs rivalizálás azon, hogy kinek van márkás cipője, kinek van meg minden szuperdínó a boltokból, máshol vannak az értékek. Nekünk ez is szimpatikus volt, de annak a családnak tényleg nem való, aki nem akar egy közösség része lenni. Engem megnyugtat, hogy közelről ismerem a fiam óvónőit, társait, és nem csak havi 1x látom őket, nagy vonalakban. Tudom, kik ők, hogy viselkednek, milyen emberek. Közelebbi a kapcsolatunk a többi szülővel is, így a konfliktusok is könnyebben kezelhetők, nem utolsó sorban pedig mintát mutatunk a saját gyerekeinknek, hogyan is kell barátságokat kötni, csoportban dolgozni (mert a szülők vállalnak takarítást, kertgondozást, játékok javítását), stb.

Egy példa, milyen egy ilyen ovi belülről: [link]

10-es, 11-es

Persze, ti is felsorakoztathatjátok az állami iskolák negatívumait, szívetek joga, csak minek. A kérdező valószínűleg állami iskolába járt, ismeri, tisztában van vele. Őt a Waldorfról érdeklik tapasztalatok.

Én a negatívumait sorakoztatom fel, mert nekem nagyon nem tetszik ,ami ott megy, ti meg a pozitívumait. Nem kell itt összeveszni.

"Egy válaszolónak: nem szeretik a márkás és divatos ruhákat, sem a "sztár"mesehősöket. Egyszerű, egyszínű, vagy minimális mintás ruhákat kérnek, ez nem újdonság, általános dolog egy waldorf iskolában."

Tisztában vagyok vele, ezért is említettem meg, így nem értem, miért címzed ezt pont nekem :) De szerintem ezekkel a kérdezőnek is tisztában kell lennie, hogy objektíven tudjon dönteni, mert mint említettem, engem az ilyesmi kimondottan zavart volna. Én sokáig egyedül neveltem a fiamat, és amikor összeköltöztünk a mostani párommal (aki nemsokára a férjem lesz), a gyerek és közötte ez a szuperhősösdi volt az első közös kapcsolódási pont. Mondhatni, ezzel találtak egymásra, ez volt az első lépés az apa-gyerek kapcsolat kialakulásában. És semmiféle óvónő kérésére nem fosztottam volna meg ettől a gyerekemet. Neki akkor ez piszkosul fontos volt.

Szóval ja, a Waldorfban a gyerek van a középpontban, de azért lássuk be, ott is van egyfajta szabályrendszer, amihez a gyereknek akkor is alkalmazkodni kell, ha ő éppen az adott rendszerbe nem fér bele. És itt most nyilván nem az ésszerű, biztonsági szabályokra gondolok, hanem például erre az öltözködési megkötésre, aminek természetesen van egy indoka is, mégis lehet, hogy egy adott gyereknek ez pont, hogy inkább a kárára van az adott élethelyzetben.

Az megint csak jó dolog, ha az ember ismeri a gyereke óvónőit, az ovistársak szüleit, de nem vagyunk egyformák. Én úgy vagyok vele, hogy az óvónő a munkaidején kívül azt csinál, amit akar, nekem nem tartozik számadással, ahogy én sem neki, engem kimondottan zavarna is, ha az óvónői szerepén kívül is köteles lennék megismerni. Ugyanez igaz a szülőkre is, csupán azért, mert azonos korosztályba tartozó gyerekeink vannak, mi még nem leszünk haverok, mert annyifélék vagyunk, ahányan csak vagyunk, és miért kellene nekem csupán azért barátkoznom valakivel, mert ugyanoda jár a gyereke, ahova az enyém? Persze nyilván egy Waldorfos oviba általában hasonló gondolkodású szülők járatják a gyerekeiket - ezért is mondtam a kérdezőnek, hogy ha nem tudja felvenni ezt a vonalat, akkor inkább ne erőltesse, mert az ő számára ez maga lenne a pokol, ha nem ilyen beállítottságú -, ezért nagyobb az esély rá, hogy szimpatizálnak egymással. Én mondjuk biztos nem illenék ebbe a társaságba, még akkor sem, ha sok mindennel egyetértek, ami ezekben az óvodákban, iskolákban történik, mert még így is túl sok olyan dolog van, ami hozzánk nem passzol, és nem is venné be a gyomrom, ha olyasmire is bólogatnom kellene, amivel egyáltalán nem értek egyet.

Ja, majdnem elfelejtettem, hogy már csak ezért sem tudom jó szívvel ajánlani ezt a társaságot: [link]

Itt megint csak nem az iskolával van bajom, de azt kár tagadni, hogy a gyereküket oda járató szülők körében felülreprezentáltak azok, akik nem adatják be a kötelező védőoltásokat a gyerekeiknek, és ezt még meg is ideologizálják.

A 13. (és 18.) válasz írójának a véleményét osztom.

Baromi jó, amit alapvetően gondolnak a gyereknvelésről, a tapasztalati úton való tanulás, a stresszmentes környezet szuper a gyerekeknek.

Előrebocsátom, én sem látom totál belülről az intézményeket, csak a nővérem gyerekei járnak ilyen intézménybe óvodától (illetve egy barátoméi jártak, egy másik barátom pedig dolgozott W-gimiben pár hónapig).

Szerintem az óvodába érdemes beíratni a gyerekedet, ha érdekel ez a vonal, mert ott egyértelműen nagyon jó a gyerekeknek, és lehet, hogy rájössz, mégis az való neked. És nem utolsósorban, könnyebb és valószínűbb, hogy felvesznek egy W. suliba (családi felvételi van), ha már oviba is ilyenbe járt a gyerek.

Persze rengeteg nézőpont van, talán a skála másik oldala az a szülő, aki a gyerekem állami ovijából nagycsoportba átvitte máshová a gyereket, mert szerinte nem „fejlesztették” jól a mi ovinkban.

Én a skálán középtájon helyezkedem el, nagyon szimpatikusak az „alternatív” módszerek, de nem szeretem, ha túl nagy rizsát kerítenek köré, azt gondolom, egy jó tanító bármilyen iskolában úgy foglalkozik a gyerekkel, hogy az – minimum – nem árt neki. (Mondom ezt úgy, hogy a gyerekem sulijában katasztrofálisak a tanítónők.)

Nem igaz, hogy a W. „problémás” gyerekeknek való. Nem való viszont mindenkinek. Ismerek olyat, aki azért hozta el a lányát, mert 3.-ban sem tudott még olvasni, és az osztálytanító szerint várni kellett volna még, hogy megérjen rá, de az anyuka szerint nem, ezzel foglalkozni kellett volna külön. (Megjegyzem, a mi állami sulinkban számos olyan eset fordult elő, hogy nem ismerték fel évekig, hogy egy gyerek diszes.) Olyan – már-már zseni – kissrácot is, aki bár szereti a W. sulit, de baromira unja, mert úgy érzi, nem tanul semmi újat. (Itt is megjegyzem, az állami sulikban sem differenciálnak, sok gyerek unatkozik, mert a tanító képtelen pluszfeladattal ösztönözni.), és olyat is, akinek a lányai felsőben már „vércikinek” érezték a táncikálást tündérmódra, majd „sima” gimnáziumban folytatták a tanulmányaikat.

Szóval a W. sulikra is igaz (ahogy az államiakra is), hogy nem mindenkinek valók, és az is, hogy baromi nagy különbség van egy-egy iskola között.

Ami egyértelmű előny az államiakkal szemben, hogy a szülők sokkal jobban be vannak vonva az iskola irányításába, nagy a ráhatásuk a dolgokra, ismerik a pedagógusokat, a többi szülőt.

A spirituális résszel kapcsolatban nekem is fenntartásaim vannak (a nővérem példáját látva ezért sem választottam ilyen sulit a gyerekemnek). Alapvetően azt gondolom, ha valaki egyetért az antropozófiával, tök jó. Azt már nem értem, hogyan lehetséges, hogy a W. intézmények erre épülnek ugyan, de van, ahol jobban, van, ahol kevésbé tartják be az antropozófia „követelményeit”. (Kb. úgy, mint mikor vki katolikusnak keresztelteti a gyerekét, de nem jár templomba, és nem követi az egyéb vallási szabályokat.) Nekem ez álságos. Mondok egy életből vett példát: az iskolában tilos a focizás 6. évfolyamig, de van gyerek, akit külön focira járatnak. Akkor most hisszük, hogy van értelme a foci tiltásának vagy sem? :)

A tanárnő ismerősöm azért hagyta ott a W. gimit, mert nem tudott azonosulni a reggeli gyertyát körbeállós imával a magasságos valamikhez. De nyilván van olyan hely, ahol ezt nem kell csinálni…

A lényeg: jók az alapgondolatok, a gyerekekhez való hozzáállás. Ha valaki családilag azonosulni tud a spirituális résszel, akkor remek választás.

Egyébként az sem igaz, hogy csak „oltásellenes, lenszoknyás, kis kézimalmon tönkölybúzát őrlő” szülők járatják W.-ba a gyereküket. De azért az tény, hogy az ilyen szülők közül sokan W.-ba járatják a gyereküket.