Van ötletetek, hogyan lehet megnyugtatni a gyerekeket, hogy este ne féljenek?

Éjszakára villanyt hagyni talán segít. Nagyon féltem és félek a sötétben. Nem tudom megmagyarázni. Gyermekkoromban is sok rémálom gyötört.

Én a mai napig, csak tévé fénye mellett tudok elaludni egyedül. 22L

Minden dolgot együtt ellenőrizzetek le hogy ő is lássa tényleg nem jut be senki.Ha már ágyban van játszatok olyat hogy meséljen arról mikor érezte magát boldognak, mi történt vele és ezekre gondoljon.

És ne enged cartoon networkot nézni ha tvzik mert abba vannak ilyen hülyeségek.

Nem biztos, hogy jó megoldás, ha együtt ellenőrzitek, hogy tényleg csukva van-e az ablak, hogy ne tudjon bejönni a zombi. A gyerekek logikája szerint ez azt jelenti, hogy "Még anyának is ellenőriznie kell, hogy be tud-e jönni a zombi". Lehet, hogy ez olaj a tűzre. Máshogy gondolkodnak, mint a felnőttek.

A kislámpát égve hagyni jó, de szerintem még többet ér, ha beszélgettek a félelméről, elmondhatja, mitől fél, hol látta azt a bizonyos dolgot, miért félelmetes neki stb.

Napközben játékkal, vicces mesékkel próbáld elvenni a félelme élét. Ne azt mondd, hogy zombi nem létezik, mert a meséket még nagyon valóságosnak élik meg, hanem találjatok ki együtt egy vicces, barátságos, szelíd zombit, akin lehet nevetni.

Saját példa: kiskoromban imádtam a dínókat, de láttam a tévében, hogy meteorbecsapódástól pusztultak ki. Onnantól féltem, hogy becsapódik egy meteor és meghalunk. Sokat beszélgettünk a dologról a szüleimmel, hogy ennek milyen kicsi az esélye, de nem nagyon használt.

Végül anyukámmal eljátszottuk a dolgot: játékdínókkal, játékállatokkal, játékfákkal berendeztünk egy terepet, és egy párna lett volna a meteor, de a "becsapódás" előtti pillanatban berohant a szobába a kutyánk, egyenesen a dínók közé, szétdúlta az egészet, pörgött és hempergett a romokon, mi meg úgy nevettünk, hogy a könnyünk potyogott. Onnantól ahányszor eszembe jutott a meteor-téma, rögtön a kutya bohóckodása is eszembe jutott, amin nevetnem kellett.