Szülés után nektek jött valaki segíteni a férjeteken kívül? Volt veszekedés?

Nálunk akartak , de nem igazán szerettem volna, engem mindig is frusztrált ha a bénázásaimat nézik a családtagok.

Férjem annyira tájékozott volt a dolgokban, hogy még ő adott tanácsot nekem, teljes mértékben el tudtuk látni a feladatokat minden külső segítség nélkül.

Látszott az arcokon a meglepődés, meg a csodálkozás, hogy egy férfi hogy tudhatja jobban...de jobban tudta...és lassan, de elfogadták.

Ha nem lett volna profi akkor sem akartam volna senkit úgy mellém , hogy állandóra..szeretem saját magam kitapasztalni a dolgokat és szívbajos sem voltam , hogy egyből segítségért rohanjak miután letelt a férjemnek az 1 hét szülési szabadság.

nem jott senki. nem is szerettem volna. nem szeretem elhagyni magam, szeretem én intézni a dolgokat. maximalista vagyok mindenben, igy ebben is. a férjem ott volt, segitett -lelkileg, de már pl. a 4. napon 4 fos vendégség jott hozzánk, porogtem-forogtam.

ezt várták el tolem, igyis tettem. anyosom 4 gyereket szult, 6 hét után ment is vissza dolgozni, nyavalygásnak nem lett volna itt helye.

Az első gyereknél anyukám volt velem, de ő nem jött, hanem akkor éppen együtt is laktunk (kb. fél évig), kivett egy hét szabit, és segített. Nekem ez nagyon jól jött, nem volt veszekedés, egyedül nehezen boldogultam volna (gyerek apjával nem voltunk együtt, és amúgy is külföldön volt), a vérszegénységem miatt elég nehezen álltam talpra szülés után, az első héten még folyamatosan szédelegtem, ha huzamosabb ideig fent kellett lennem.

Most, jó sok évvel később várjuk a férjemmel a második gyerkőcöt, egyelőre az a terv, hogy anyu jön az első héten segíteni (de nem alszik itt, meg semmi ilyesmi, csak nap közben segít), erre azért is szükség van, mert reggel a nagyot ugyan el tudja vinni a férjem, de délután nem tudja hazahozni, ha dolgozik.

A következő héten a férjem lesz itthon szabin, addigra már remélhetőleg én is jobban összeszedem magam, és talán nem veszek vele össze, ha nem találja ki, hogy mire gondolok :D Fú, attól azért rendesen félek, hogy elküldöm melegebb éghajlatra, sajnos belőlem mind a terhesség, mind a gyermekágy a legrosszabbat hozza ki, tiszta idióta vagyok ilyenkor. Csak anyukámról lepereg a kreténségem, a férjem viszont rendesen meg tud bántódni. Bár így a 8. hónap végefelé már eléggé edzésben van, de azért remélem én sem leszek akkora s_ggfej, mint amilyen az első gyerek születése után voltam hetekig :)

Nem, senki.

Magamnak szultem nem a nagyszuloknek.

Csaszarom volt, de mar a 2.-, 3. naptol mindent egyedul csinaltam ( kulfoldon 24 orat kell bent lenni a korhazban )

A parom vett ki egy het szabit, de ugy gondolta az maganak van, tehat du. 1 kor kelt, utana ment szerelni az autojat vagy netezett.

Nem jött senki. A férjem fél év otthoni munkavégzést kért, utána meg csak 3 naponta ment be egy délelőttre. Szóval jó dolgom volt.:)

Azért nem jött hozzánk nagyszülő, mert:

-hittünk magunkban, egymásra szerettünk volna hárman hangolódni

-a párjukkal szeretnek lenni, nem szakítottuk volna szét őket hetekre, napokra

-mind a négyen még aktívan dolgoznak

-egy plusz embert is nehezen szállásolnánk el napokra, 2 szobás a lakásunk

-a férjem és én is első gyerekesek vagyunk, izgalmas volt a könyveket bújni meg együtt kitalálni a dolgokat

-biztosan lett volna veszekedés, pedig a szüleim nem beleszólósak, de tuti valami lett volna...:))

30N, Bp.

Én kifejezetten kértem, hogy ne jöjjön senki, ezt mindenki meg is értette, kivéve anyóst. Egy túljátszott színészkedés volt az egész, átjött, kötényt kötött !! és ott sertepertélt, gondolom a tv-ben látta, hogy így kell. Igenám, de én császár után feküdni akartam volna, és a babával lenni, ehelyett kb. egész nap ugráltam neki, mert nem kaját hozott, hanem ott akart főzni. Semmit sem tudott, hogy mi hol van, én egész nap gyakorlatilag konyhalányt játszottam, hogy a séf főzni tudjon. Hol van a só? Hol van a serpenyő? Hol van a tányér?

Volt olyan, hogy a gyerek már lila fejjel üvöltött, mert nem tudtam kitenni a szobából, hogy szoptatni tudjak végre. Aztán rászóltam, hogy menjen ki, akkor besértődött, hogy ez nem szégyen!! Nyilván nem, de azt én szeretném eldönteni, hogy kinek mutogatom a mellemet, és ez babával egy intim dolog szerintem (én így éltem meg).

Na mindegy, a lényeg, hogy szörnyű volt, azóta már más okból elváltam a fiától, tehát megszabadultam tőle egy életre.