Amikor gyereket akartatok, vagy vállaltok, sosem féltetek attól, hogy mi lesz ha mondjuk még gyermekkorában elvesztitek? Hogy tönkreteszi vagy megpecsételi az egész hátralevő életet? Mit lehet ez ellen tenni?

Nem szabad ilyenre gondolni! Nem, én nem tartottam ettől.

Nagyon sok dolog kivédhető és persze van, ami nem de ezek ritka esetek. Nagy eséllyel nem lesz semmi baj.

Én gondoltam (gondolok), de nem úgy, hogy "tönkreteszi az életemet, ha...".

Őt féltem, őérte aggódok. Nem akarom, hogy beteg legyen, hogy fájjon, hogy szenvedjen. Azt akarom, hogy tartalmas, boldog élete legyen, ne kelljen idejekorán távoznia.

De szerintem ezzel mindenki így van.

Ugyanakkor az, hogy esetleg előbb hal meg, mint mi, nem ijesztett el attól, hogy gyermeket vállaljunk.

Engem ijesztgettek, mg ma is teszik.

Egészséges a baba, valahogy nincs bennem, hogy baja eshet.

Hirtelen csecsemőhalált meg nem lehet kivédeni, esetleg azzal lehet kisebbíteni (talán) az esélyét, hogy nem túlzott melegben altatod a gyermeket. Mert állítólag a magas hőfokban altatás előidézheti jobban...