Kötődően nevelők! Jut valamilyen szerep az apának a baba nevelésében?

Akiket én ismerek, ott a nagyágyban alszanak hárman, nem apától külön.

A hordozás és a babakocsi nem zárja ki egymást. Férjem azért nem hordoz, mert nincs türelme megtanulni a kötéseket :-)

A szoptatáshoz sem vonulok el... ilyet egyébként nem is olvastam.

Off: a kenguru nagyon árt a gyerkőcnek, olvass utána :-(

Valamilyen leírás alapján nevelni a gyereket nem jó.

Apuka pelenkázhat, fürdethet, tolhatja a kocsit, játszhat a gyerekkel, taníthatja.

Amit a neten látsz az csak amit a neten látni lehet.

Nyilván anyuka van otthon a gyerekkel, és a gyerekek az anyjukkal egy léleknek érzik magukat az elején. De az apukának is sok szerep jut.

Én férjem sem hordoz és nem is megy el külön a babával babakocsival. A kenguru tényleg árt. Ja és külön alszik a fiunk. Biztos mi vagyunk a furák mi? :D

Apának csak a játék jut. Mert erre van ideje.

Na megint egy provokatív kérdés :D

Mindhárom hozzászólóval egyettértek. Szerintem nincs olyan anyuka,aki bármit is megvonna az apától,kicsit el vagy tévedve.

Nálunk a férjem hétvégén fürdet (ha épp nem fát vág,hogy ne fagyjunk meg). Ennyi. Emellett mindennap játszanak,ha kér vmit tőle a gyerekünk akk odaadja. De miért vártaam volna el,hogy altasson éjszaka 3x,ha hajnali 5-re ment dolgozni? Én itthon voltam...

Nálunk a férjem a szoptatáson kívül mindent csinál. Hordoz (NEM kenguruban, mert az egészségtelen mind a hordozott, mind a hordozó személy számára) karikás kendőben, pelenkáz, pedig moshatózunk, játszik, ringat, altat, fürdet stb. mikor mire van éppen szükség. A kisfiunk szerintem egyformán kötődik, bár nincsen kötődésmérő készülékünk. :D

Egyébként én sosem úgy álltam hozzá, hogy "na most én kötődően fogok nevelni", hanem számunkra a hordozás praktikus, mivel így egyszerűbb fölszállni egy buszra, és borzalmasak errefelé a járdák. Nem mellesleg piszok jó érzés maga a hordozás, imádom. Ja és természetesen ha a gyerek nem szeretné, akkor nem erőltetném. Ugyanígy vagyunk a töb

Bár nem hordozunk, és nem igazán vagyunk tisztában a "kötődő nevelés" fogalmával, de nálunk mindkét gyereknék apa szinte ugyanabban a státuszban van,mint én.

A kezdetektől eteti mindkettőt (sajna mindkettő tápszeres lett), fürdeti,ha kell, meséli a mesét, cseréli a pelust stb. Nálunk ez vhogy magától érthető volt. Ketten vállaltuk Őket. Ha nekem olyan dolgom van, apa munka után simán elviszi Őket sétálni. A Nagy biciklivel, a Kicsit tolja a kocsiban. Sőt, orvoshoz is vitte már egyedül a Nagyot. Őszintén, nekem az a furcsa,hogy van,ahol ez nem alap. Már ahol apa munkája nyilván engedi.

Én nem jelenteném ki, hogy kötődően nevelek, bár tény, hogy ahhoz húzok, csak nem vagyok elvakult, nem szeretem a szélsőségeket. Szoptatáson kívül nálunk apa mindent csinál. Fürdet, pelenkáz, öltöztet, amikor még kellett, büfiztetett, sétál a babával, játszanak stb. Nem vonultam el szoptatni, csak azóta, mióta már a kislányom nem hajlandó úgy szopizni, ha más is van ott - egész egyszerűen azért, mert mindenre figyel, csak a szopira nem, folyton elengedi, hogy körülnézzen, minden tiszta tej lesz. Tehát ennek praktikus oka van, de az első 5 hónapban pl. apa simán ott volt. Amikor együtt alszunk, akkor köztünk alszik a kislányunk, nem én külön vele. Na akkor pl. apa is jelen van a szopinál, mivel ugye ő is ott fekszik az ágyban :)

Egyébként mi használunk babakocsit, főleg, mióta nem kell 500 réteg ruhát meg takarót ráadni hozzá, de többet hordozunk (télen közös kabáttal, illetve elöl hordozótakaróval nyomtuk, így jóval kevesebbet kellett öltöztetni a babát). Apa is hordoz, kendőzni nem szeretett, de a mei tait már szívesen használta, amikortól már lehetett, a csatost meg alig várja :) Mindketten szeretünk hordozni, és hát erdőben kirándulni a babakocsival nem nagyon lehet, márpedig azt is szeretjük.

Normáliséknál azért szerintem az apa nincs kirekesztve, sőt! Én például nagyon örülök neki, hogy a férjem ilyen szívesen részt vesz mindenben, nagyon jó apának tartom, rengeteget foglalkozik a lányunkkal (9 hónapos egyébként).