Kislányos szülők, milyen érzés, hogy van lányotok?

Én nem találtam különbséget, két lányom meg két fiam van, de nem volt más érzés, hoyg fiú vagy lány.

Van fiú és lány gyermekünk is. Hárman vannak. Nincs különbség.

Nekünk 2 fiunk és egy lányunk van.Mindhármat imádjuk.Azért a kislány másabb.Mivel kislány.És másabbak a fiúk is,mivel fiúk.

Apukaként mondom, nem érzem a különbséget,úgy értem ugyanolyan érzés van bennem (ahogy a kérdésben tetted fel) minden gyermekem iránt. 2 fiam és egy lányom van. A leányzó a legkisebb, 6 éves lesz nyáron (fiaim 8 és 16 évesek). Nyilván más egy fiú, mint egy lány, de apaként sem látom mennyiben kellne eltérnie a kettőnek, ők maguk a különbözőek. Más dolgok iránt érdeklődik, de a bátyjai miatt elég fiús, baba egy darab se, viszont töméntelen kisautó, a 8 évessel vannak összenőve, közös legó, várépítés, a lányom előbb mászik és esik is le a fáról, mint bármelyikük. Rózsaszín még az életében nem volt rajta, lévén az anyját a hideg rázza tőle és azt mondta majd akkor vesz neki, ha a gyerek maga követeli. Sokat hallom ezt a fiús/lányos apa dolgot, nekem is mondták ezerszer, sosem értettem. Pont ugyanolyan érzés volt a kislányt várni, aztán a kezemben tartani, mint előtte a két fiút. Biztosan vannak/voltak/lesznek dolgok, amiket a fiaimmal és amit a lányommal élek csak meg, pont a nemi szerepek miatt (felvilágosítani majdan tutira az anyja fogja, a 16 évessel már megejtettem rég, a 8 éves fiammal még hátravan), de ha ezektől a tipikus sztereotíp dolgoktól eltekintünk, akkor ugyanaz mind a három, maga a csoda, az életem.

Hát a legjobb érzés a világon. Mindig is lány akartam. Vagy mindig is tudtam / reméltem, hogy lányom lesz.