Miért szokták mondani, hogy anyatejes babát nem lehet túletetni, de tápszerest igen?

Azért mondják ezt, mert az anyatejes babáról nem tudni hogy mennyit evett (jó esetben, ha nem mérik minden szoptatásnál, ami teljesen felesleges lenne), így feltételezzük, hogy pont annyit evett amennyire szüksége volt.

Tápszeresnél viszont anyuka látja hogy mennyit evett, mivel a cumisüvegen látszik, és egyből elkezd aggódni hogy úristen mért evett ma 70 gr-t mikor 100-at szokott, és ezért jobban erőlteti még az evést, esetleg kicsivel később még felkínálja neki a maradékot. Anyatejes baba esetében ilyen nincs.

Én azt gondolom, hogy nem a bukás miatt, hanem azért, mert tápszerből az anyuka 'bármennyit' készíthet, míg az anyatejnek idő kell az újratermelődéshez. Tehát nem áll állandóan korlátlan mennyiségben rendelkezésre.

De a lényeg akkor is a súlyon van, nem a mennyiségen.

Egyrészt azért amiért az elöttem válaszoló írt. Anyatej nincs korlátlanul (sokszor csak megnyugtatás miatt ciciznek a babák) míg tápszer igen.

A másik hogy más a 2 táplálék összetétele. Az anyatej folyamatosan a baba igényeihez igazodik, és könnyebben megemészthető számára. Míg a tápszer összetétele állandó és nehezebben emészthető.

Emellett a tápszer fúj. Más ugyan az a gyarapodás anyatej és tápszer esetén. Ha egy anyatejes baba hízik mondjuk 1 kilót akkor kis "kemény" husikás lesz. míg egy tápszeres esetén kis puha hurkái lesznek ugyan ilyen gyarapodásnál.

Szélsőséges példa ugyan de hátha átmegy a lényeg. Nem mindegy hogy egy ember egy nap 2 kiló zöldséget és gyümölcsöt eszik meg, vagy 2 kiló mekiskaját, csülkös bableveset és töltöttkáposztát. Hiába ugyan akkora a mennyiség súlyra ha másképp terheli meg a szervezetet.

Én is azt hittem, hogy anyatejes babàt nem lehet túletetni. Aztàn megszületett a màsodik kisfiam. Képes volt annyit enni, hogy utàna jött vissza belőle sugàrban, csak pislogtam. Nem egyszer. Emellett rendszeresen úgy "zabàl", mint aki éhen akar halni. És nem kap minden nyekkenésre cicit, egy 4 éves mellett ez mär nem kivitelezhető.

Tàpszeres gyerekem nem volt még, de gondolom ha éhes lenne, adnék még neki az előírt adagon felül. Ha nem enné meg az előírt mennyiséget, akkor sem tömném meg, mint egy libàt.

Nem a mennyiség a baj. Én is tapasztaltam, hogy az elején nem mindig egyszerű kitapasztalni mikor mi a baj. Előfordult, hogy fáradtság miatt sírt és félreértettem, megetettem. De ez a szoptatott és a tápszeres babákra is igaz.

Csak az anyatejes babák még rosszabb helyzetben vannak szerintem, mert több a szoptatás számukra, mint evés. De ha már ott vannak esznek is..

Csak a babának természetes igénye a testközelség és a szopómozdulat nyugtatja, jól hangzik megnyugtatásul az anyuka számára, hogy a szoptatott babát úgyse lehet túletetni. :)

Én az az előtti vagyok.

Én nem negatív szemüveggel olvastam azt a kommentet, így értelmeztem.

Fúj->felfúj. De lehet, hogy én nem értettem jól.

Egyébként meg mind a 2 táplálási módnál igaz, hogy a súlya/hízása a mérvadó(mint írtam is).

Az a fúj szerintem sem azt jelentette...

Egyébként én hülyeségnek tartom, hogy anyatejes babát nem kehet túletetni. Dehogynem. Az én lányom is nyomta már vissza sugárban. De ami a legszebb, amikor tényleg mindegy, mi a baja a babának, anyuka igény szerinti szoptatas címén cicit dug a szajaba (nem ez az igény szerinti szoptatas, csak sokan nem értik), aztán 6 hónaposan 10-13 kiló a gyerek. Gyönyörű, tényleg. És abban is igazad van, hogy ugyanazert a sulyert egy tápszeres baba anyukajat a földbe döngölik, az anyatejesnel meg "jajj, de szép kerek baba" a reakció. Mondom ezt úgy, hogy az enyém anyatejes, 6 hónapos koráig kizárólag az volt, igény szerint szoptattam. 10,5 hónapos, reggel és este még mindig szopik, sose látott tápszert. De nekem is feltűnt ez a megkülönböztetés, és tényleg nem is igaz