A dédi miért csinálhatta ezt velünk?

Kb fél 11-kor jött.

11-kor sápítozik egyfolytában nem e ebédelnie kellene már a gyereknek, vagy aludni, egyszer nem kelt vele fel játszani, csak ült a fotelben, meg ő lassan menni akar, hagy aludjon a kicsi.

Folyamatosan mondtam hogy napirend van, ha most etetném nem eszik annyit, eltömi pár falat es akkor délben nem ebédel, es nem alszik jot, borul minden.

De csak mondja tovább hogy szerinte már biztos dél, ennie kell(11:10-kor)erre a gyermek - gondolom értett valamennyit- direkt ugy tesz, mint aki farkas éhes (2 éves), mindent megakar enni. El is hittem. igy a gyümölcs helyett gondoltam előrébb hozom akkor az ebédet, volt már rá példa, legyünk rugalmasak. Mindenbe csak belekóstol, nem kell...de most már akkor etettem, amennyi ment, ment. a gyermek kezd álmosodni ahogy ebéd után szokott.Készítem az elalvós tejitalt, erre dédinek már meg esze ágában sem volt menni, felpattan, felpörgeti a gyereket, bújócskázni, fogocskázni kezdenek, a gyermek már szuszog liheg, emelt vérnyomás, adrenalin, nevetés...közlöm hogy kész a tej, altatnám es olyan lett az egészből, hogy még én küldöm el, á véletlen sem ő akart menni...johogy meg nem sértődött...

A másik: egyszer említettem neki, hogy olyan jol esik ha azt mondom a gyermeknek (meghitt pillanatainkban) hogy szeretlek, és olyan kedvesen mosolyog rám vissza olyankor(kicsit olyan felnőttesen is) és ő is mondta már(ritkán beszél még) és olvastam, hogy mondani is kell a gyermeknek.

Erre feltűnt hogy valahogy elkezdi neki olyan erőltetetten szajkozni hogy szeretlek amikor nem is illik a szituhoz(pl elrohan a gyerek és várja hogy elkapják "utánakiabálja")

Mindezt miért csinálja? Miért viselkedik ilyen "érdekesen"?