Van itt más is rajtam kívül abban a helyzetben, hogy mióta megvan a testvéred gyermeke azóta a szülők (mamák) részéről a tieid szinte el van felejtve?

Én megértelek, nagyon rossz érzésem van a tesóm miatt ilyen és ehhez hasonló dolgok miatt. Nálunk két pici van 2,5 és fél évesek, nála egy 5 éves. Heti 2-szer megy az anyukám az oviba érte és késő estig vele van. Visz kaját is. Nekik 3 hadra fogható nagyszülő van, nálunk 1 helyben, egy nagyon messze. Ők munka után még kondizni mennek, manikűröshöz, barátnőzni/sörözni és addig is anyukám van ott. Én örülök, ha eljutok ügyintézni ha kell. Amikor csak tudok segítek az anyukámnak, amiven tudok, ha itt van "jól tartom" és igyekszem nem terhelni, mert tudom, hogy neki is sok ez munka mellett. Igazságtalannak érzem, de nem tudok mit tenni, az kapja a "segítséget", aki kibalhézza magának, én meg béna vagyok ebben, csak magamban dühöngök olykor.

Szóval nem egyedi a helyzet :-)