Ismertek olyan történetet a környezetetekben, ahol az apa nem igazán foglalkozott a gyerekkel, nem volt jó apa, de valamiért fordult a kocka és az lett?

Nem.

Kutyabol ritkan lesz szalonna.

Nalunk kb 1 éves kor volt a vízválasztó. Tervezetten érkezett a fiunk, a férjem negsem tudott vele mit kezdeni csecsemőként. Nem is segített körülötte igazán.

Kicsúszott az is a száján, hogy "minek kellett ez nekünk".

Sajnos nincs túl jó apa minta mögötte.

Most 3,5 éves a fiunk, fantasztikus a kapcsolatuk, maximálisan egyenlők vagyunk szülőként, teljes mértékben el tudja látni, amikor kettesben vannak, minden reggel ő viszi oviba, ha kell orvoshoz...stb.

Igen, az én apám is ilyen volt. Annyi maradt meg belőle, ahogy ver és csöndben kellett egy helyben ülni a szobába vagy átjön. Anyám dettó egyébként.

Végül elváltak, új feleség, új gyerek, akit imád, sose emelte még a hangját se fel, programokra viszi stb. Találkoztam vele felnőttként, azt mondta túl fiatal volt a gyerekvállaláshoz akkoriban, rájöttek az anyagi gondok stb és rajtam és a bátyámon vezette le, már rádöbbent, hogy ezzel elvesztett minket. Ez van, attól még a gyerekkorom nem lett jobb.