Ikres szülők, milyen az életetek úgy, hogy az ikreken kívül van más gyereketek is? Mindenkire jut időtök? Nagyon nehéz az elején? Hogy alakítottátok az életeteket, hogy ne legyen otthon őrültek háza és mindenkivel tudjatok foglalkozni?

Nekünk ikrek után lettek újra ikreink :) szóval nem tudom milyen egy babával.

Ne aggódj minden rendben lesz, menni fog. Persze jó ha van segitseged.

Nekünk van egy 11 éves fiúnk és két 11 hónapos csajszi.

Hatalmas meglepetés lettek :)

Nekünk nagyon fontos volt, hogy mindenkire jusson időnk.

Legrosszabbak a hétvégék, fiammal akkor próbálok több időt tölteni.

Ami még meglepett, nagyon sokat segít a tesóknak. Képes leülni és labdázni velük, fürdetésven etetésben mindenben kiveszi a részét ahogy tudja :)

5 éves ikreink vannak, a kicsi 3 éves. Mindenki óvodás, így jelenleg könnyebbség, hogy reggel egyfelé mennek és délután egyfelől jönnek (kivéve ha nagyoknak edzés van, heti kétszer).

Mindhárman fiúk, és mi elégedettek vagyunk így. Három gyermeket terveztünk, és sosem drukkoltunk azért, hogy fiúk vagy lányok legyenek, nálunk egy harmadik kisfiú ugyanolyan értékes és örömteli, mintha kislány lett volna.

Az örömökről szerintem nem kell külön írni, inkább kérdésedre válaszolva a nehézségekről:

Reggeltől estig egyedül voltam és vagyok a fiúkkal, a férjem vállalkozó, 9-10 tájt ér haza, nyugdíjas nagyszülő nincs. Az ikrek két és fél évesek voltak, mikor az öcsi megszületett, szóval még nagyon kicsik, sokat kellett őket is pesztrálni meg adott esetben emelgetni, mikor már nagy hasam volt. A szobatisztaságban visszaestek, mikor meglett a kicsi, és kialakult a testvérféltékenység. Azóta is erős rivalizálás van a három fiú között.

Nagyon nehéz volt, hogy a kicsi sokszor, sokáig szopott, folyton választanom kellett, hogy leteszem az épp szopizó babát, és ellátom az ikreket, vagy nem tudok a segítségükre lenni, és folytatom a szoptatást. Ugye nem is kell példákat felhoznom, hisz egy kisgyerekhez állandóan menni kell valamiért, hát még kettőhöz.

Altatás: csak úgy működött, hogy egyszerre altattam a hármat. Az ikrek egy szobában aludtak, fektettem őket, és odavittem a babát, betömtem a száját cicivel, és míg szopott, addig meséltem, énekeltem a nagyoknak, hogy elaludjanak.

Vásárlás: télen, amikor még nem tudtak sokat gyalogolni az akkor még mindig három év alatti ikrek, beraktam őket az ikerkocsiba, annak a hátuljára rögzítettem a hordozót, abba a babát, és úgy mentünk a kisboltba (csak olyanba, ahová befért az ikerkocsi). Messzire nem, hisz valakinek tutira pisilni, kakilni kellett, vagy valami. Később a baba mélykocsiba került, a nagyok meg lépkedtek mellettem, de úgy fogtam a babakocsit, hogy azzal együtt a kezüket is, mert még elszaladós korszakban voltak. A cél szintén max kisbolt. A nagybevásárlást férjem csinálta késő este, munka után heti egyszer.

További nehézség a betegség, mert ha egy beteg, a többit sem tudod oviba vinni (vagy akár orvoshoz a beteget). Kivéve, ha valakinek van úgy segítsége, hogy valaki otthon marad a beteggel, ill. elviszi a többieket oviba vagy iskolába.

És igen, nagy feladat ikreket gondozni, nevelni, még ha tudod is már, milyen szülőnek lenni. Azzal tudlak biztatni, hogy ikrekkel nagyon gyorsan erős, ügyes lesz az ember, mert muszáj. De meglátod, eszedbe fognak jutni a megoldások.

Nehéz, de őszintén megmondom, én rosszabbra számítottam. :)

A lányok tegnap lettek 7 hetesek, a fiuk 3 és 6 évesek. A nagy már sulis, szóval ő napközben nincs itthon, de a kicsi igen.

A napot mindig együtt kezdjük, általában mindenki a mi ágyunkban van, birkózunk, mesét nézünk, amíg apa elszalad reggeliért, vagy én kelek fel és televarázsolom az étkezőasztalt. Ilyenkor az ikrek még alszanak.

A nagyot apa elviszi suliba, közben elkészülök én is (haj, smink stb), a 3 éves addig vagy mesét néz, vagy játszik, vagy ott van velem a fürdőben. Utána hárman szoktunk játszani, aztán 9 körül ébrednek a lányok, közben jön anyósom. Vagy elmennek sétálni a fiammal, vagy maradnak itthon velünk, de a lényeg, hogy itt van, mint segítség. Az ikreket rendbe tesszük, megetetjük őket és utána még ébren vannak kicsit.

Napközben van, hogy itthon van a férjem is (kötetlen munkaidő), de ez nem mindennapos. Változó, hogy mit csinálunk, szóval ezt nem igazán tudnám leírni, de az általában fix, hogy a nagytesóért elsétálunk délután a suliba (a testvérfellépő hatalmas segítség). Ha jó az idő, megállunk játszóterezni, bár most, hogy hideg van, inkább autóval megyek és megállunk anyukáméknál, vagy átjönnek hozzánk más babás/kisgyerekes ismerősök, esetleg mi megyünk hozzájuk, vagy itthon vagyunk.

Este együtt vacsorázunk, a nagyok játszanak, addig a csajszikat megfürdetjük, megetetjük, a férjem altatja őket.

Én elviszem a 3 évest fürdeni. Ilyenkor van, hogy a nagy is társul és akkor van még egy hatalmas játék a kádban. De ha nem, akkor Ő addig gépezik/iPadezik, rajzol, vagy ilyesmi, esetleg tv-zik, vagy a férjemmel van, aki becsalogatja a kádba. 8 körül már pizsamában vannak, megisszák a tejet az esti mese közben és mennek aludni, 9-re általában az összes gyerek alszik.

Mondjuk nekem könnyebb, mert televagyunk segítséggel (az összes nagyszülő+bébiszitter, bejárónő, főzni is csak 1-2 alkalommal szoktam hetente) és a lányok tápszeresek születésük óta. Lehet, hogyha egyedül lennék velük egész nap, akkor már régen kiszaladtam volna a világból. :)

Nehéz ikrekkel, de egyben dupla öröm is. Én is sokkot kaptam, mikor két szívhang volt, ráadásul mi nem is terveztünk harmadik babát. És bevallom, hogy először átfutott a fejemen, hogy mi lesz velünk ennyi gyerekkel... Nem az anyagi részre értem, mert (szerencsére) nincsenek anyagi gondjaink egyáltalán, de féltem, hogy a nagyra nem jut elég időm, mellőzve érzi magát, vagy esetleg a kicsinél jön elő a testvérféltékenység. Eddig még nem találkoztunk ezzel, a fiuk imádják a lányokat.

A kicsi segít egész nap, ott van mellettem. A nagy pedig folyton figyel rájuk, minden rezdülésük után szalad hozzám, nagyon szeretik őket.

Boldog babavárást és babázást! :)