Mindennapos utazás a kétévessel?

Szia, sokan Budapestiek is utaznak napi 2 órát oda-vissza, hiszen pl. a XX. kerületből eljutni a II. kerületbe néha több is, mint 60 perc. Én is így voltam, mint te, vidékről járok Pestre dolgozni, de nagyon örülök, hogy nem hoztam be Pestre a kislányomat. Reggel a csúcsban bkv-n közlekedni felnőttként is megterhelő, nemhogy kisgyerekkel, rettentő udvariatlanak az emberek, nem szívesen adják át a helyet, babakocsival meg egyenesen lehetetlen egy tömött villamosra, vagy buszra felszállni. Ja, és a mozgólépcsőkről, nem működő mozgólépcsőkről, cipekedésről már nem is beszélve... Tehát amíg én ilyen körülmények között utazom 1 órát a munkahelyemig, addig a kicsim ott helyben eljátszik a bölcsiben, megreggelizik, ezerszer jobb dolga van, mintha velem zsúfolódna a tömött és sokszor büdös járműveken. Hazafelé is ugyanez a helyzet, tömeg, levegőtlenség, ha sikerül leülnöm, akkor meg legalább tudok olvasni és nem egy 2 éves figyelmét kell folyamatosan lekötni.

Szóval ha ráadásul a szüleid is ott laknak, ahol ti, az óriási előny, nem tudom, mennyire tudsz rájuk számítani, de hidd el, ha pl. belázasodik a gyereked, akkor ezerszer jobb, ha anyukád érte megy és otthon van 10 perc alatt, mint hogy te kéredzkedj el a munkahelyedről és utaztasd hazáig még 1 órát a lázas, beteg gyereket.

Sajnos az autó sem igazán jó megoldás, mert orbitális dugók vannak nemcsak a belvárosban, a külkerületekben is már beáll a sor, szinte az összes főútvonal be van dugulva, a parkolásról már nem is beszélve. Idegőrlő és rettenetesen stresszes, jobb, ha ebből egy kicsi kimarad.

Nagyon sok gyerek van reggel 7-től délután 5-ig óvodában, bölcsődében, akiknek 8 órában dolgoznak a szüleik és bizony 1-1 órát autóznak, vagy utaznak a munkahelyig.

Van egy 2 éves bölcsisem és egy 4 éves ovisom. Napi kábé 2 órát utazunk, de ez az összes utazással eltöltött időt jelenti per nap, és autózunk, nem tömegközlekedünk. Mi budapestiek vagyunk, az egyik peremkerületben lakunk, és a város túlsó végében, egy másik peremkerületben dolgozom. A gyerekek a munkahelyi oviba, bölcsibe járnak, így közel vagyunk egymáshoz. Reggel velem jönnek, és délután 4 után 2 perccel már megölelhetem Őket. A napi 2 óra is sok szerintem, de mérlegelnünk kellett: vagy én hozom-viszem Őket, és utazunk, vagy este fél 6-ig várnak, mire Értük érek. Ez a jobb megoldás. Ha nincs dugó, útfelújítás, lecsökkent az utazással töltött időnk napi másfél órára. A reggeli utunk jól is jön Nekik, hatalmasakat szoktak még aludni a kocsiban. Délutánonként pedig, amikor az idő engedi, nem rohanunk haza, hanem megállunk út közben fagyizni, játszóterezni, kavicsokat dobálni a Dunába, szval minőségi időt töltünk ovi, bölcsi után. Így azt mondom, elviselhető a napi autózgatás, sőt, sokszor kifejezetten előnyös, hogy mobilak vagyunk, és nem csak a kerületünkben éljük az életünket, hanem sokat látunk a tágabb környezetünkbők is.

A te helyzeted annyiban másabb, és ha mondhatok ilyet, rosszabb, hogy nincs autód, és egy ekkota gyereknek nagyon megerőltető lenne a közlekedési huzavona nyáron, kánikulában, télen, mínusz 10 fokban, esőben, hóban. Szval ez így nem igazán gyerekbarát megoldás.

Egyébként a napi 2 óra utazás összesen jelent 2 órát, azaz reggel 1 órát, délután 1órát, vagy reggel-délután 2-2 órás út várna rátok? Ha az előbbi, akkor azért nem annyira szörnyű a helyzet, összesen 1 órás út nem a világ. Viszont ott is közbeszólnak az átszállások, a budapesti tömegközlekedés önmagában katasztrofális, és először ugye a városból kell kijutnotok, aztán jöhet a távolsági járat.

Hogyan közlekednétek? Vonattal, busszal, honnan hová? Adj egy kicsit több infót, hogy jobban tudjunk segíteni!

kedves utolsó: ez nagyon ideális, ahogy leírtad, de sajnos sokan pont az óriási és kiszámíthatatlan dugók miatt nem tudnak autóval közlekedni. Én is szívesen járnék autóval, mert háztól házig 20 perc lenne, de mivel a csúcsban jövök és megyek, így 70 perc átlagosan, arról már nem beszélve, hogy ebből fél órát egyesben döcögök.

A bkv a másik, számtalanszor robban le a metró, busz, villamos, kimarad 1-1 járat, baleset van, de még talán mindig kiszámíthatóbb, mint a dugóban pöfögni, főleg, ha időre megy az ember. Én például nem késhetek el minden nap még 10 percet sem, mert szólnak érte, tudom jól, hogy csak stresszelnék, ha minden nap a dugóban kéne várakoznom.

Igazad van, 5-ös, de a dugó ideje is belekalkulálható a menetidőbe. A gyerekeim ősszel kezdték a bölcsit, ovit. Amikor elkezdtünk autózni, örültünk, hogy milyen gyorsan átérünk a városon. Aztán szeptember második hetében feltúrták a Róbert Károlyt és az Árpád-hidat, és mi is ültünk a dugóban. Ezért kellett reggel fél 7-kor indulnunk, és fél 8-ra beértünk az oviba, bölcsibe, és pedig 8-ra munkába. Délután pedig mi is fél 7 körül értünk haza. Most lélegezhetünk fel, hogy végre átadták az új utat, most csökkent kábé 40 percre az odaút, meg a visszaút.

Szval a dugó is kiszámítható, ha napi szinten arra autózik. Persze, vannak hirtelen kialakult dugók, azok valóban kiszámíthatlanok. De kora reggel, amikor mi indulunk, nem szokott váratlan helyzet lenni, délután pedig nem sietünk semerre. Ha mégis sietünk, körbemegyünk a nulláson, azzal felére csökkentjük a menetidőnket.

Elvállalnám, sokan Pesten belül is utaznak ennyit munkába-gyerekkel.

A pénz fontos, és ha jobban megéltek majd, akkor csak nyerhetsz az ügyön - annyi, hogy a napirendet kell picit átszervezni a korai kelés miatt, de nem vészes.