Az emberek honnan tanulnak meg gyereket nevelni?

A környezeted segít, mindig lesz akivel tudsz beszélni ezekről a dolgokról.

A játszótéren úgyis összebarátkoztok anyukákkal mindig téma a gyerek :)

Védőnő, gyerekorvos, bölcsi (ott is partnerek a bilire szoktatásban legalábbis nálunk) ovi ott is segítenek mikor mit kell tudnia egy gyereknek.

Könyvek, internet stb.

Én úgy látom a magam példáján, hogy a személyiségem adja a gyereknevelést. Ami nekem helyes, ami szerintem etikus, ami az én határaimnak oké, azt adom át a gyereknek.

A saját viselkedésemmel is tudom nevelni, nem csak úgy, hogy kántálom neki, hogy mit lehet mit nem. Úgyhogy emiatt gondolom azt, hogy a nevelés nem könyvből van, hanem személyiségből.

Eljátszhatod, hogy mennyire tudatos táplálkozó vagy, hisz a könyvek ezt kérik, hogy legyél példa a gyerek előtt. De egy idő után úgy sem fogsz elbújni hogy megegyél egy rakat csokit vagy mekizz. Lehet hülye példa, de így tudom elmagyarázni.

Amiket Te leírtál, azok meg mind vagy ösztönből jönnek vagy édesanyád, védőnő segít ha tanácstalan vagy.

Én is ugyanúgy voltam mint te. Aztán ráeszméltem, hogy a legtöbb dolgot magam csinálom, magam látom, csak néhány dolog miatt kértem tanácsot. Látni fogod mit "kér" a babád, gyermeked a különböző életszakaszokban.

Szerintem is ösztönből jön.

Amiket eddig tanultam, az leginkább a hogyan fogjuk egy kézzel hason a babát, hogy nyúljunk alá, hogy a másik kezünk szabad legyen fürdetésnél, hogyan pelenkázzunk, hogyan szedjünk ki foltokat a ruhából. Na meg jópár mondókát és játékot tanultam. Leginkább olvastam és hallottam mindenfélét és kiszedegettem azokat, amikkel egyetértek, de rengeteg mindenre rácsodálkoztam, hogy nahát ezt eddig is így csináltam magamtól.

A nagyrésze ösztön.

De sosem fogja mindenki azt mondani, hogy jól csinálod, mivel mindenről megoszlanak a vélemények. Az a jó szerintem, ha bízol magadban, és fele fele arányban kritizálnak és dicsérnek.

3: anyám, anyósom idejében 6 hetesen feles tejjel pótoltak, órára szoptattak, persze így apadt a tej, cukros teáztattak pár hetesen, hogy kihúzza a baba a 3 órát, 3 hónaposan pörköltszaftba mártott kenyérrel etettek babákat, agyoncukrozták a kajákat, mert úgy majd megeszi a kicsi, bébikompoztattak majdnem minden gyereket, sokan sírni hagyták a babákat, hogy átaludják az éjszakát stb. Nem azért, hogy szapuljam őket, akkor ők azt hitték, ez így jó, a legjobb tudásuk szerint cselekedtek. De a kutatásoknak, eredményeknek köszönhetően ma már tudjuk, hogy ez helytelen.

Tényleg jó lenne ugyanúgy csinálni, mint ők? Szerinted nem helyes haladni a korral, és a legjobb tudásunk szerint nevelni, gondozni a gyerekeket?

Egyáltalán nem baj, ha valaki nem hisz el vakon mindent, amit mondanak neki, hanem utánajár.

Hogy válaszoljak is, aki benne van éppen abban az élethelyzetben, kap tanácsokat, jó esetben utána néz maga is, és tényleg nagyon sok dolog jön ösztönből, engem is meglepett, hogy mennyi minden. Mielőtt megszületett a lányom, baba közelében sem voltam még, sosem fogtam újszülöttet a kezemben. Mégis elég könnyen belerázódtam, és ment minden. Ami meg nem, arról kérdeztem, utánaolvastam stb.

#3 csak tudnám mi undorító volt a válaszokban?

Undorító max te vagy a pattogós kötekedős stílusoddal.