Miért vállalnak olyan emberek gyereket akik minimálisan sem képesek szeretni a gyermeküket?

Szerintem társadalmi nyomás és neveltetés. Egyszerűen így nevelnek, így állnak az egyénhez. Nálam is 28 évesen folyamatos téma hogy mikor lesz már barátnőm, családom, ne maradjak egyedül, mikor lesz gyerekem.

Amúgy sokat segítene rajtad ha elköltöznél és a saját lábadra állnál.

4. gyermek vagyok, és nem terveztek. Ezt egy alkoholmámoros pillanatukban közölték velem. Mindig ittak, mindig veszekedtek, soha nem volt elegendő kaja az asztalon, a ruháim... hát nem térnék ki rájuk. A férfi, akit mindenki apámként ismer- sajnos vér szerint is az- molesztált gyermekkoromban. Soha nem felejtem el azt az életet...... Nem lett belőlem senki. Nem tudtam, hogy mit kezdjek az érettségi után, gyári munkás lettem. Egy bizonyos szempontból selejtje vagyok az emberiségnek. Rettenetesen visszahúzódó vagyok. Pillanatok alatt magamra veszek mindent és borzasztó hamar elsírom magam- már ha épp nem kapok dührohamot.

Nem járok szakemberhez, mindig magam gyűrtem le a dolgaimat- vagyis próbáltam jó mélyen elzárni ami olyan.... Ezekről én soha nem tudnék beszélni. Nem vagyok az, akit sajnálni kell. Hogy jobb lenne e ha meg sem születtem volna? - gyereknek sok ilyen gondolatom volt, de küzdöttem, hogy amilyen mélyen csak lehet, elzárjak mindent. Most ott tartok, hogy van egy csodás Párom, vannak gyermekeink, és bár nehéz az életünk, de Értük érdemes élnem- itt jegyzem meg, hogy előtte nekem sem voltak 2 hetes, max 1 hónapig tartó kapcsolataim.... Nekem sikerült a normális élet!